Odatartozni vagy részt venni?
A szavak ablakok vagy falak…felszabadítanak vagy bezárnak. Betűk, szótagok, szavak, mondatok, melyek mögött ott az energia. Kimondjuk, alkotjuk, közöljük és ezzel felszabadítjuk vagy bezárjuk. Szótagok mögött megbújó lényeg, egy energia potenciál, mely kiteljesedni szeretne. Általad, belőled.
Vannak történetek és ezekhez kötődnek szavak, mondatok, melyek bezárnak vagy felszabadítanak. Vizsgáld meg ezeket és lásd meg a lényeget. Teljesen mindegy, hogy mit jelentett annak, aki közölte veled, a lényeg az, hogy mit jelent neked. Felszabadít vagy bezár téged?
Száz-ezer éve használjuk a szavakat, mondatokat, hogy közöljük velük érzéseinket, akaratunkat. Energiák tánca mindössze, ami felszabadítja, vagy bezárja a másikat.
Megszokott szavaink, mondataink nagy része korlátoz, bezár minket, mert szabályokat közvetít felénk, így tudatja a lényeget. Ahhoz, hogy a világ változzon, hogy az emberek újra szabadok lehessenek, meg kell változni a beszédnek, más szavakat kell használni ugyan annak a dolognak, helyzetnek kifejezésére. Ki kell nyitni a kincses ládát, és olyan szavakat keresni, melyek lebontják a falakat és felszabadítanak minket.
Csak a szabad ember képes alkotni, teremteni, önmagát valóságosan megmutatni. A szabadságért azonban árat kell fizetni! Magunknak meg kell engedni, hogy generációk óta megörökölt szavaink és mondataink megváltozzanak. Amikor megváltoztatjuk ezeket, megváltozik minden, mert a mögöttük lévő energia változik meg és ez megváltoztat mindent. Átíródik bennünk a történet.
Vegyünk egy példát, olyan példát ami mindenkit érint, a családunkat. Odatartozzunk, vagy részt vegyünk benne?!
Amikor azt mondjuk és gondoljuk, érezzük, hogy oda tartozunk, akkor úgy vagyunk ott, hogy azt gondoljuk, én is és a másik is ezt akarja, igent mond erre az együttműködésre. Kíváncsiak vagyunk egymásra, őszintén, mélységben és mindketten elfogadunk egy közös értékrendet. Amikor odatartozom, akkor ott feltételek nélkül elismernek engem és én is elismerem őket. Így az odatartozásban mindenki szabadon élhet.
Ha részt veszek, akkor úgy vagyok ott, hogy tudom vannak helyzetek, amiben együtt kell működjek, de ezektől függetlenül, megőrzöm a saját világomat, nem vonódok bele játszmákba, megőrzöm saját személyes szférámat és tudom a másik is ezt teszi közben.
Megoldjuk, eljátsszuk együtt, mint egy szerepet. Nem várunk ettől többet. A részvétel is fontos, lényeges, hiszen életünk jelentős részében olyan emberekkel, helyzetekkel találkozunk, ahol nem is várnak tőlünk többet. Mi gondoljuk azt, hogy oda akarunk tartozni és ezért csalódunk. Nem látjuk meg, hogy azért nem kell, hogy odatartozzunk, mert a másik nem akar tőlünk többet, hanem azt hisszük, hogy mi nem vagyunk elég jók ehhez. Pedig mindössze arról van szó, hogy a helyzet vagy a másik ember nem kívánja ezt a mélységet. Ő csak eljátssza az adott szerepet, helyzetet aztán tovább áll, elmegy. Joga van ehhez!
Neked is és mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabad legyen! Lásd meg a helyzetekben, hogy te mit szeretnél és a másik mit szeretne benne. Lásd meg, ismerd fel és fogadd el, hogy sokszor csak részt kell venni, el kell játszani és aztán máris tovább lehet állni. Minél előbb és jobban oldjuk meg, annál hamarabb szabadulunk újra fel.
Ha úgy érzed jelenleg, hogy nem élheted meg az odatartozás minőségét a családodban, akkor most fogadd el, hogy részt vehetsz benne! Állj így hozzájuk és így nem fogsz csalódni a helyzetekben és bennük sem.
Lásd meg és ismerd fel azokat a különleges helyzeteket és embereket akik szeretnének mindenben osztozni, együttműködni veled. Itt élheted meg az Odatartozást, mint vágyott minőséget. Itt biztonságban vagy, biztonságban van a Lelked, mert itt Látnak téged, fontos nekik a te egyéniséged, szabadságod és az is, hogy jól érezd magad ebben a helyzetben. Itt TE vagy a fókuszban, te vagy a lényeg!
Engedd el most azt a ragaszkodást, hogy oda akarj tartozni minél több emberhez. Egyenlőre elégedj meg azzal, hogy ha pillanatokra megélheted ezt a minőséget.
Kezd el tudatosan figyelni a helyzeteket és emberi kapcsolatokat, melyekben részt veszel, és tökéletesítsd, mint egy színdarabot, hogy amikor a közönség megnézi boldog legyen, tapsoljon neked. Ne gondolj többet bele, mint ami benne van, egyszerűen csak vegyél részt benne.
Minél többször és tökéletesebben veszel részt valamiben, bármiben, egyszer csak azt veszed észre, hogy megjelennek az odatartozás varázslatos pillanati benne. Mert odatartozni bárkihez és bármikor lehet, amikor mi magunk úgy döntünk, hogy ez lehetséges! Nem számít meddig tart, az lényeg, hogy ott VAN az életünkben.
A szavak ablakok, vagy falak, bezárnak, vagy felszabadítanak…hogy melyiket választod, mindig TE magad döntöd el! Szabad vagy, keresd a magadhoz illő szavakat, mondatokat, hogy valóban odatartozhass!
