Lélekből…
Nem gondolkozva, nem megítélve, nem kérdésekkel a fejemben.
Nem kifelé, nem kérdezve, nem beszélve.
Nem hibáztatva, nem számon kérve.
Nem megmagyarázva, nem kibeszélve.
Nem tudva, nem informálva, nem kíváncsian…
Csendben, együtt, egymás Fényében ülve a félhomályban vagy a teljes sötétségben, megpihenve az energiák terében és tengerében, ringatózunk mindketten és figyeljük a pillanatban megjelenő érzéseket.
Együtt érzünk, egymást érezve,
Befelé kapcsolódva, csendesen,
Válaszokat és összefüggéseket látva, felismerve, az előző pillanatokon túl lépve,
lélegzetből, arcjátékból és mosolyból felismerve,
Látlak téged és te látsz engem.
Érezlek, egészen mélyen, a szívemben, Lelkemben.
Amikor itt vagyok, amikor te is itt vagy, itt másként működik minden. Kilépünk a megszokott világunkból, át ide, a Lélek világába, hogy valóságosan is találkozzunk végre.
Nincs itt más, csak Fény, fényeket látok, s ahogy távolodom a megszokottól, úgy jönnek a Fények egyre közelebb.
Csend van, mélységes csend, halk lélegzet és erősödő fények.
Lassan, lépésről-lépésre egyre jobban megnyugszom, érzem jó helyen vagyok…megérkeztem: A Lélek világa ez!
Itt a helyem, és neked is itt a Helyed!
Itt vagyunk Otthon, ha hiszed, ha nem…
Gyere és ismerd meg, tarts velem!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
