…az élet igazságos…
Hosszú időt vesz igénybe, mire megtanulhatjuk, hogy az a helyzet, ami szembe jön éppen, miről szól. Bele kell vonódni, vagy el kell határolódni? Segíteni kell, vagy hátra lépni?
Az önismereti út elején megmagyarázzuk a helyzeteket az ok-okozat törvényével, előző életeink következményeként látjuk, vagy azt hisszük, hogy azért kaptuk, hogy fejlődni tudjunk. Sorsszerű eseménynek látjuk az adott helyzetet, és hisszük, hogy dolgunk van vele. Abban hiszünk, hogy sorsunkat nem tudjuk befolyásolni, előre elrendelt, nincs benne szabadságunk, döntési jogunk.
Ahogy önmagunkban haladunk, úgy változik meg ezekről a kérdésekről a nézőpontunk. Megkérdőjelezzük azt, amiben eddig hittünk, ennek hatására új kérdések jelennek meg bennünk, új válaszokat keresünk. Amikor itt tartunk, már összefüggésekben gondolkozunk, megértjük, hogy mindenki, és minden valahogy összetartozik, egymásra hatást gyakorol. Meglátjuk, és felismerjük, hogy a családunk mint életünk első csoportja, meghatározó. A családban megélt, és onnan generációkon át hozott, örökölt minták számunkra is meghatározók, akarjuk vagy sem, alakítják a sorsunk. Először ez ellen hevesen tiltakozunk, majd jó esetben belenyugszunk, és mint alapvető igazságot elfogadjuk.
A spirituális út mindig megteremti a spirituális Ego-t… és ezzel együtt az utunk nem lesz sem könnyebb, sem egyszerűbb. Főleg ha még azt is meglátjuk, hogy mindenki másnak is, akikkel ezen az úton kapcsolódunk, nos nekik is van spirituális Egojuk. A spirituális Ego mindent is tud… okos és telhetetlen. Okos, és ezért mindig okoskodik…telhetetlen, és ezért minden kevés neki… késztet, szinte kényszerít, hogy haladj tovább, keress új válaszokat, és amint kapsz egy választ, újabb kérdést tesz fel. És ennek sosincs vége, nem enged, nem ereszt. Elhiteti veled, hogy miután te többet tudsz mint mások, segítened kell. Beletol helyzetekbe, és mire te, az a te aki valójában vagy, észhez térsz, már nyakig benne vagy egy olyan helyzetben, amibe „magadtól”, a csodálatos spirituális részed nélkül már nem álltál volna bele…
Nem az a baj, hogy segíteni szeretnél, hogy kinyújtod mások felé a kezed…az a baj, hogy amikor itt tartasz, nem állsz még készen erre… nem fogod tudni úgy megúszni a helyzeteket, hogy te magad ne borulj ki tőle. Instabil a belső világod, nincs kialakult képed önmagadról, nincs stabil hitrendszered.
Magaddal kell foglalkozni, önmagadért tenni, a spirituális Ego-t meghaladni…mert innen is tovább lehet lépni. Önmagad valódi, igaz mélységeibe, és ezzel egyre közelebb a Szellemi törvényszerűségekhez, Istenhez.
A felmerülő helyzetekben megvizsgálni, hogy neked mit akar tanítani a helyzet, miért volt fontos, hogy találkozz ezzel az emberrel, helyzettel.
Nem mindig a részvétel, a bevonódás, a megoldás közös keresése vagy ismertetése a feladat. Nem biztos, hogy azért kaptad a helyzetet, hogy részt vegyél benne. Vizsgáld meg, hogy mit kíván tőled ez a helyzet, és ha azért, hogy segíthess, hogy részt vehess benne, el kell hagynod a saját belső Teredet…nos, akkor mondj nemet…és senki, és semmi kedvéért ne lépj bele.
Vannak kötelező és szabadon választott körök az életben, és hiszem, hogy a Mindenség időnként küld nekünk teszt feladatokat, és emlékeztetőket…a kötelező kör úgy van felépítve, hogy nincs benne lehetőséged a saját döntésre. A szabadon választott körök mindenkinek jól mennek, mert szívesen veszünk részt benne.
A teszt feladatokat, emlékeztetőket felismerni a legnehezebb, mert ehhez nem elég az éleslátás, megmagyarázás, intellektualizálás, ehhez tudatosság kell.
A teszt feladatok azért vannak, hogy megmérhesd magadat, megláthasd hol tartasz, és tovább fejlődhess. Az emlékeztetőket azért kapjuk, hogy ne felejtsük el: Mi magunk is voltunk ilyen helyzetben…és már kikerültünk belőle. Megértettük, talán meg is fejlődtük azt, amit megkívánt az adott helyzet. Ne engedjük, hogy a rosszul értelmezett együttérzés, segítő szándék visszarántson egy olyan belső állapotba, ahova enélkül a helyzet nélkül mi már sosem kerültünk volna bele…
Magunknak teremtjük a saját valóságunkat…így ha valamiért most úgy érzed nehezebb, vizsgáld meg a helyzetet, hogy hol és mikor kellett volna meglátnod, hogy nem neked van dolgod vele…
Határolódj el…először belül, aztán kívül is, hogy vissza tudj lépni a saját életedbe, a saját teredbe, hogy aztán újra megkaphasd a kötelező feladataidat, amit valóban neked szán a Sors az Élet, és választhasd magadnak lazításnak a szabadon választott lehetőségeket.
Az élet igazságos…mindent megenged…akár azt is, hogy visszalépj a start mezőre…és mindig te dönthetsz, hogy merre mozdulsz el…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
