…vagy feladod, vagy túléled!

Ha azt kérném tőled, hogy emlékezz életed legsötétebb pillanataira, idézd fel érzéseidet, gondolataidat, azt, hogy ott akkor, abban a helyzetben mi volt benned, mit mondanál?

Szerintem két válasz lehetséges: feladtad, vagy túlélted.

Minél nagyobb a veszteségből adódó fájdalom érzése benned, annál közelebb kerülsz a döntéshez, hogy belehalsz, vagy túléled. Belehalni csak akkor tudsz, ha előtte feladod az életedet, és még így is csak szimbolikusan. Az életedről a szó valódi értelmében nem te döntesz. Ahogy arról sem dönthettünk mi  magunk, hogy megszületünk-e, így arról sem dönthetünk, hogy mikor megyünk el, halunk meg. Élet, és halál kérdései bennünk mégis mozognak, egész életünkben. Újra, és újra megjelenik a kérdés, hogy adott helyzetbe belehalunk-e. A helyzetek, a Sors felkérdez. S nekünk válaszolni kell. Válaszolni érdemes. Az ilyen helyzetekből csak aktívan kerülhetünk ki nyertesen. A passzívak elfekszenek, feladják, és ennek köszönhetően szimbolikusan meg is halnak. A feladással kezdődik el, mert a feladás jelenti azt, hogy lemondasz magadról egy helyzetben, és azzal, hogy ezt teszed, a helyzetben lévő, vagy akár láthatatlanul megbújó embernek teremtesz nyerési lehetőséget. Lemondasz magadról, lehetőségeidről, szeretteidről, az egész életedről, és oda ajándékozod mindezt egy olyan embernek, aki bántott téged. Azzal, hogy lemondasz a helyzetről, és belehalva kilépsz belőle, őt ruházod fel olyan jogokkal, ami őt nem illeti meg. Kilépéseddel felmented bűnei alól, nem kérsz büntetést neki azért, amit tett veled. Szabadon engeded, és azzal, hogy ezt teszed, lehetőséget adsz neki arra, hogy ezt mással is megtegye. A te feladásod, egy óriási lavinát indít el, ami ki tudja még hány embert ér el?! És a lényeg, hogy te is belehaltál a történetbe, azóta is ott fekszel vegetálsz a semmiben, és végignézed, ahogy pusztítja a többieket.

Aki ugyanebben a helyzetben a túlélést választja, az mindent, bármit megtesz azért, hogy valahogyan kikerüljön belőle, és az őt bántalmazót tetten érje. Lehet, hogy földre terítette a helyzet, de feláll, és tovább megy… elindul, és keresi a tettest. Azzal, hogy ezt teszi, olyan helyzetet teremt, amikor a tettesnek kell elrejtőznie, magát meghúzni, hogy ne találják meg. S ha magát meghúzta, nem árthat másoknak. Nem lehet szem előtt, mert lebukhat. Tehát ha túlélsz egy helyzetet, segíted a többieket, hogy ők ne kerülhessenek hasonló helyzetbe. A döntésben, hogy a legnehezebb helyzetben is felállsz, és az élet mellett döntesz, rengeteg energia van. Olyan erővel ruház fel, ami szinte hihetetlen. A nehéz helyzetekből született hősök, nem különleges emberek, csupán túlélők ők, akik az adott helyzetben jól döntöttek. Aktívak maradtak, keresték a megoldást, benne maradtak az életükben, a helyzetben.

A túlélési ösztön bennünk talán a legerősebb, és mégis vannak olyanok akik saját döntésükkel felülírják, és feladják, belehalnak egy-egy helyzetbe. Pedig csak hagyni kellene, hogy magától megtörténjen…hogy megtedd az első mozdulatot, azt ami az életet jelenti, azt, hogy te túlélted. Magától történik minden, természetes működésünk irányítja a történéseket. Csak hagyni kellene… mégsem ezt teszed. Vajon miért nem? Talán véded a tettest? Felismerted? Félsz, hogy ha kiderül mit tett, akkor még rosszabb lehet neked?

Előbb vagy utóbb minden tettest utolérnek…a Sors az, aki megtalálja, előle nem bújhat el. A kérdés csak az, hogy addig is amíg ez a számonkérés megtörténik, vajon hány embert bánthat még abból adódóan, hogy félnek tőle, rettegnek, és hányan adják fel a saját életüket a tettes személye helyett?!

Az élet kiegyenlítésre törekszik.  Életeink történeteit követi, és igyekszik Rendet tenni. Így lehetnek olyan helyzetek, melyek kegyetlennek tűnnek, és felteszik számodra a kérdést: Feladod, vagy túléled?

Bárki legyen is az aki megkérdezi tőled, még ha az élet maga szólít is meg, tudd, hogy mindössze két válasz létezik: feladod, vagy túléled.

Ha szeretnél magadon és másokon segíteni, ha kíváncsi vagy, hogy mindazok után mi fog történni, ha szeretnéd a tettest megbüntetve tudni, akkor egyetlen jó válasz létezik: Túlélem!

S ha túlélted, akkor itt vagy az életben. Elmondhatod, elmesélheted, felhívhatod a figyelmüket, megtaníthatod őket. Segíthetsz nekik, a többi áldozatnak, hogy vége legyen végre, és ezzel segítesz a tettesnek is, hogy büntetését letölthesse.

Amíg a szívekben nincs elég szeretet, mindig lesznek áldozatok, és tettesek! Lehet, hogy eddig áldozat voltál, a következő szituációban te lehetsz a tettes… és a tettes, amikor büntetését tölti éppen, áldozat lesz.

Ha szeretet van, élet is van. Ha szeretet van a szívedben, életben vagy. Ha szeretet van a szívedben, kerülj bármilyen nehéz helyzetbe, sosem adod fel, mert mindvégig, és bármi áron ragaszkodni fogsz az érzéshez…míg a szíved utolsót nem dobban, szeretsz.

A szeretet visszavezet az életbe… az élet megmutatja, hogy mindig van szeretet.

Te csak engedd, hogy most megmozduljon a tested, és lassan állj fel, indulj el az életedbe!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea