A valóság kegyetlensége
Látom a fiatal felnőtteket, ahogy egy helyben állnak, toporognak, és nem tudják merre lépjenek. Kilátástalannak tűnő helyzetek, kihívások, melyekre nem állnak készen. Kiábrándultak, csalódottak, sokan elvágyódnak. Elvágyódnak, de hova? Nem másik országba, hanem másik valóságba. Oda, ahol az élet könnyed lehet, ahol egyszerűen, és hatékonyan haladhatnak előre. Vágynak egy olyan valóságra, ami még sosem volt senkinek. Ők azt hiszik, majd nekik sikerülhet…be akarják bizonyítani maguknak, és az egész világnak, hogy lehet másmilyen is az élet.
Generációs minták mozgatják az életünket. Családi vállalások, kötelékek, fogadalmak, ígéretek. Energiák, melyek sokkal erőteljesebben működtetnek minket, mintsem hogy elhatározással megváltoztathassuk őket. Azt gondolják, azt hiszik, hogy az előző generáció, a szüleik, nagyszüleik nem tettek semmit. Dehogynem! Szembe mentek a széllel! Azt tették, amit éreztek, a szívük vezette őket, és szembeszálltak mindazzal, amit rossznak, kényelmetlennek éltek meg. Ezzel együtt tartunk ma itt, ennek köszönhetően változott a világ az elmúlt évtizedekben.
Az elmúlt időszak legnagyobb eredménye, hogy szabadság született. Azt tehetsz, amit csak szeretnél, senki nem állít meg, bármit elérhetsz, bárkivé válhatsz, amit csak elképzelsz.
Szabadság. Mindenkinek mást jelent. Van akinek azt, hogy a szabályokkal is szembe mehet. Van akinek azt jelenti, hogy a szokásokkal, családi mintákkal, a szülőkkel, ősökkel száll szembe. Akiknek a szabadság tulajdonképpen ellenállást jelent, valakivel, valamivel állnak szemben a szabadság nevében, azok nem értik a lényeget! Ők azok, akik reményt vesztve bolyonganak többnyire egyedül, magányosan az életükben, és azt mormolják: Az élet kegyetlen!
A szabadság az egyik legnagyobb kincs az életünkben. Olyan kincs, amit nem egyszerű jól használni, fel kell hozzá nőni. Próbálkozni kell, elbukni, majd felállni. Belátni, elengedni, megbocsátani, újra szeretni. Belehalni, majd az utolsó meghatározott pillanatban mielőtt mindennek vége lenne, feltámadni, újjászületni. A szabadsághoz meg kell érni. A szabadságot meg kell érteni, meg kell tanulni. Képessé kell rá válni, hogy szabadon tudjunk gondolkodni, érezni, cselekedni. A szabadsághoz fel kell szabadulni. Magunkat kell ki, és felszabadítani.
Rabláncainkat kell levetni ahhoz, hogy szabadon tudjunk élni. A szabadság nevében, az erőszakkal kell farkasszemet nézni. A magunk és mások felé elkövetett, és a felénk mások által elkövetett erőszakkal kell szembenézni. A tudatlanságunk okán elkövetett bűneinkkel kell elszámolni. Embereket, és helyzeteket kell magunkban felmenteni, és szabadságukat visszaadni. A szívünk börtönébe zárt összes érzésnek kell kegyelmet adni. A valóság kegyetlenségét kell meglátni, és benne önmagunk mulasztását, vagy valós bűnét megérteni.
Az élet halad a maga útján, áramlik. Emberek, és történetek változnak benne, de a lényeg mindig változatlan marad:
Szabad vagy, bármikor változhatsz, változtathatsz! Nézőpontot válthatsz, elmehetsz, maradhatsz. Bármit megtehetsz, te számolsz el vele, amikor az élet felkérdez, felelned kell. Mit mondasz majd? Hogy nem tetszett, és kiszálltál? Hogy eleged van belőle, mert igazságtalan?
Válaszolni az élet által elénk tárt kérdésekre csak felnőttként tud az ember. Fel kell nőni ahhoz, hogy megválaszoljuk a kérdéseket. Hátra kell hagynunk a gyermekkori ábrándozást, és be kell lépnünk a valóságos világunkba. Meg kell látnunk, hogy sokan számítanak ránk, várnak. Meg kell értenünk, hogy mi kellünk oda. Oda, ahová eligérkeztünk, annak van ránk szüksége akinek ígéretet, fogadalmat tettünk. Ott kell bűnhődnünk, ahol a bűnt elkövettük.
A valóság kegyetlensége, hogy egyszer mindenkinek fel kell nőnie, és ébrednie…hogy ez mikor következik be, a te döntésed!
Az élet igazsága, hogy ezt mindenkinek meg kell élnie, és kegyessége, hogy hagyja, hogy szabadon válaszd meg az időpontot, amikor megteszed.
A gyermekkori veszteségeidet, a felnőtt életed kárpótolja! De ahhoz, hogy ezt megtapasztalhasd, meg kell érkezned felnőttként a valóságos életbe, és minden kérdésre amit feltesznek neked, felelned kell!
Az élet ilyen, csodálatos, varázslatos, igazságos, mindent megengedő, és mindig kiegyenlítő!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
