Üres hála…

Talán te is sokszor hallod, vagy az is lehet, hogy te magad is gyakran használod: “Hálás vagyok!”…de mit is jelent ez a szó? Mi az üzenete? Milyen az, amikor a tartalom kimarad belőle, és nem lesz más, csak üresen koppanó betűk tömkelege.

Sokan használják, talán túl sokan… te is sokszor mondtad nekem, de valahogy mégsem éreztem semmit, amikor kiejtetted. Csak azt éreztem, hogy van valami, amit érted tettem, és te a köszönet helyett, egy hálával elintézted. Ha valamit kapsz valakitől, akkor utána tartozol neki, egy hála szó nem egyenlíti ki a tartozásodat felé.

Hálát adni az embernek-ember felé, talán nincs is joga. Hálát adni a Sorsnak, az Életnek, a Halálnak kellene. A sorsnak, ha feloldozott minket. Az életnek, ha élettel, lehetőséggel ajándékozott meg. A halálnak, amikor a hosszasan szenvedőt végre magához vezette. Egy ember, a másik embernek mindezt nem adhatja meg. Vagy ha mégis megadja, a hála helyett, tiszteletet érdemel. A tiszteletnél mindenki tudja, hogy milyen viselkedést kell tükröznie, de a hála mögötti viselkedés nincsen felépítve.

Az “annyira hálás vagyok” mondattal, mondd én mit kezdjek?! Ha a következő pillanatban a tiszteletnek nyoma sincs rám nézve.

Üres hálák felfújt lufija borítja az eget. Üres, mert aki kimondta, üres szívvel tette.

Tudod a hála az élet természetes része. Nem kell, hogy mindig a nyelveden legyen. Nem attól fogod érezni, ha mindig emlegeted. Háládat a viselkedésednek kell tükröznie. Viselkedj úgy, hogy a másik a hálád mögött finoman megbújó tiszteletet is érezze! 

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta