Szétfeszít a düh…

Szétfeszít a düh, és szembe szállnál a világgal, pedig nem történt más, csak önmagadban csalódtál. Hoztál egy döntést, melyet megbántál. Még az is lehet, hogy félig belehaltál. Az életed egy részéről lemondtál. A rossz döntésed pillanatába belefagytál. Ott maradtál. Azóta nem mozdultál. Megálltál.

A legnagyobb ellensége magadnak te magad lettél. Bünteted magad, és ezzel büntetsz mindenkit, akit magad mellé választottál. Bünteted magad, mert képes voltál a saját álmaidat feladni, sőt nem csak hogy feladni, még darabokra is törni.

Ha tehetnéd, talán az időben visszamennél, és most máshogy döntenél. De nem teheted. Az idő kerekét fordítva még te sem tekerheted.

Szétfeszít a düh, hogy magadról lemondtál. Szétfeszít a düh, mert azóta önmagaddal nem találkoztál. Csak halvány lenyomat maradtál. Te is tudod, hogy te nem ilyen voltál. Te értékes voltál, amíg a szívedet nem a gyűlölet hatotta át. Dühöddel csomagolt gyűlöleteddel most akár a világgal is szembe szállnál. Pusztítanál…, pedig te magad ebbe  már félig belepusztultál.

Te értékes voltál. Másoknak irányt mutattál, és ha kellett hitet adtál. Emlékszel még? Te vagy az, aki az álmaidért elindultál. Amikor elbuktál, felálltál! Akkor még megengedted magadnak, hogy hibázzál. Akkor még megbocsátó voltál. Az álmod fontosabb volt a bosszúnál. Én emlékszem rád…

Te értékes vagy. Ideje, hogy a dühöddel szembe szálljál. Ideje, hogy újra igent mondjál. Az élet állandó körforgás. Vannak jobb napok, és vannak nehéz időszakok. Tudod az élet ilyen. Kihívások, buktatók, lehetőségek. Akár minden nap új remények.

Oldozd fel magad a hibáid alól, és lépj tovább. Kapaszkodj a pillanat erejébe, csukd be a szemed, és álmodjál. Legyen fontosabb az álmod a bosszúnál. Legyen fontosabb bármi a haragodnál. Mutasd meg a világnak, hogy milyen vagy, amikor felálltál! Mutasd meg a világnak, hogy hibáidból tanultál!

Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta