Valaminek vége, és valami új kezdődik el…
Éled az életed, körbevesznek jó és rossz emberek. Vannak akik jót akarnak neked, és vannak, akiket felbosszant a lényed. Kifogásolnak, és hibát keresnek benned, és ha keresnek, akkor találnak is bőven. Nem rossz emberek ők, csak fáj nekik az élet. Nem látják meg az új reményeket. Tőled várják, hogy jobbá tedd őket. Először kérik, hogy mutasd meg a fényed, majd követelik, hogy szeresd is őket! Annyira jó vagy és annyira nemes, hogy ez igazán nem lehet probléma neked. Te szereted, figyeled. Az életszemléleteddel egy más világot mutatsz be. Megmutatod és körbevezeted ott, ahova csak a kiváltságosak léphetnek. Megnyitod a szíved, lelked. Tisztán vállalod magad, a léted. Szereteted ösvényén vezeted.
Ő sáros lábbal érkezik meg. Az ajtóban cipőjét nem veszi le. Jön, beront, mintha otthon lenne. Nem csodálja a fényeket, leveri a díszeket. Összekuszálja az érzéseidet. Beengedted a szívedbe, és ő mégsem hajtott fejet… nem becsülte meg. Kérte, hogy mutasd meg, emberben hogyan lehet ekkora szeretet. Mutasd meg, hogy mit érzel te odabent, és te megtetted. Engedted, hogy belépjen…, aztán egyszer csak azt vetted észre, hogy a saját haragját csempészte a szívedbe. Becsapott téged! Azért jött, hogy valamit elültessen benned. Saját forrongó világát ajándékul hozta neked. Te kibontottad és az ő forrongása elöntötte a szívedet. Most hirtelen nem találod magadban a szeretetet. Ez hogy lehet? Mi történhetett? Hiszen ő lépett be a te életedbe, a te teredbe. Hogy lehet, hogy beszennyezte? Miért tette? A kérdések sokaságában elveszel. Elveszíted közben egy részedet.
Halványan még vissza emlékszel, milyen voltál annak előtte. A képek fakulni kezdenek. Megszokod mindazt, amit veled tett. Már nem küzdesz ellene. Talán már le is mondtál arról, hogy újra visszakapd a fényedet.
De vannak, akik szeretnek téged! Látják azt, hogy milyen a te tiszta valódi lényed. Felismerik a szeretetet benned. Szívükkel érzik a szíved. S kimondják neked: “Itt és most, valaminek vége, és valami új kezdődhet el!” Itt, ebben a pillanatban megáll benned egy folyamat. Most először ha visszanézel, megláthatod, hogy mi miért történhetett. Összegyűlik most egy pillanatra a lényeg. Igen…, most megrettensz! Most látod igazán, hogy mit tettek veled. Sáros lábbal végiggyalogoltak a lelkeden! Félelem járja át a testedet. Félsz attól, ami már bekövetkezett. Ennek már vége! Felismerted. Vége a nehéz, fájó érzéseknek. Azzal, hogy vége, megszűnik az ereje.
Most valami új kezdődhet el. Figyelj nyitott szemmel és szívvel! Egy kicsit lassulj le, és figyelj oda, mit érzel! Figyeld, hogy mit érzékelsz! Figyeld, hogy mit látsz és hallasz! Figyelj, figyelj magadra! Aztán mozdulj! Szépen lassan húzd ki magad. Foglald el újra a saját életedet, és oszd meg újra a fényedet!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
