Végtelen szeretetben.

Szeretsz és én is szeretek. Valamiért, valakit. Van aki azért, mert ő is szeret, s van akit azért, mert ő adott életet. Szeretünk, így működünk. Ez a mi működési elvünk. Szeretni. Adni, gondoskodni, elfogadni, eggyé válni, s ha kell, elengedni. Szeretettel elengedni.

Hagyni menni, s bízni, hinni, hogy újra megérkezik.

Várni, vissza várni. Ajtót nyitni, vissza fogadni. Szavak nélkül örülni. Érinteni, ölelni.

Nem kérdezve, csak meghallgatva. Türelmesen, kivárva. Nem tolakodva, csak finoman. Szinte észrevétlen, mégis mindvégig őt figyelve. Meglátva, hogy mit szeretne. Nem kérdezve, felismerve. Látni, hogy mit szeretne, s mielőtt kimondaná vagy ő maga felismerné, te már megtetted.

Szeretni amikor boldog, amikor örül. Szeretni ha fáj, ha szomorú. Szeretni amikor könnyű, és akkor is szeretni amikor nagyon bonyolult. Szeretni amikor ő nem szeret… talán ez a legnehezebb. Megérteni és elfogadni, hogy elment, kilépett… tőled. Te ezt hiszed, ezt érzed, de ez, ami ilyenkor történik, nem a te történeted. Róla szól és nem rólad. Ez az ő választása. Ő ment el… neki nem ment.

Elment, hogy egyszer majd visszatérjen…

Amikor újra képes lesz. Képes lesz megnyílni, újra elfogadni, befogadni, az életnek örülni, terveket szőni, nevetni, kacagni, játszani… egyszerűen csak képes lesz újra élni. Ahhoz, hogy ezt újra megélhesse, van, hogy egy időre el kell menni, és neked akkor el kell tudni engedni. Ha szereted, ha igazán szereted, akkor bármilyen nehéz is, érte megteszed.

Egyedül maradsz, elengeded, de soha nem mondasz le arról, hogy egyszer majd visszatérhet. Ott maradsz a pillanatban és tartod neki a teret, ahova majd újra megérkezhet.

Neked ez a dolgod, ezt kell tenned. Azért mert azt mondtad szereted. Azt mondtad nagyon szereted. Ha ez így van, akkor tedd ezt!

Maradj nyitva, szeress, éld az életet!

… egyszer csak megérkezik. Újra itt van!

Ne kérdezz semmit! Nem tud mit mondani. Ő sem érti… nem tudja mi történt, nem emlékszik. Valami elveszett… valami, talán minden. Elveszett az értelem, elveszett az élet. Elveszett a végtelen, s vele minden.

Emlékszem! -mondja neked.

Már emlékszem! A végtelenre ahol te is ott voltál velem. A végtelenre ahol kezdődött minden. A végtelenre, amit ígértem magamnak és neked.

Látod, érzed? Újra itt van veled! Megérkezett. Talán el sem ment. Lehet, hogy ő végig itt volt, s te mentél el?! Meglehet… ki tudja, ki az aki ezt a kérdést megválaszolja. Fontos ez?

Most, ebben a pillanatban itt van veled. Itt van és emlékszik mindenre. Emlékszik a neked tett ígéretre, hogy veled együtt, örökre. Úgy, ahogy volt már, úgy ahogy jó volt mindkettőtöknek. Te és ő, együtt a végtelenben.

A VÉGTELEN SZERETETBEN…

Ez a szeretet, ez az amiért ide jöttünk, hogy felébredjünk és emlékezzünk erre.  Arra, hogy ez a lehetőség és képesség ott van mindannyiunk szívében, Lelkében.

Együtt a végtelenben veled, veletek…

A végtelenben aminek sosincs vége… elmehetsz és én is elmehetek, mégsem múlik el. Elindulunk és visszatérünk… ilyen az élet.

Amíg együtt vagyunk a végtelenben, a végtelen szeretetben, addig bármi történhet… addig boldogan élünk, amíg meg nem halunk…

… s hogy mi lesz azután? Ki tudja?

Talán elmúlik minden, két dolgot kivéve: A végtelen és a szeretet.

Halhatatlan minőségek ezek, s még az is lehet, hogy akik megélik ezeket a minőségeket, azok maguk is halhatatlanná lesznek.

Emlékezz!

Együtt vagyunk a végtelenben, a végtelen szeretetben!

Emlékszel?

Én itt vagyok, te hol vagy?

Én itt maradok és várlak! Visszatérhetsz, van hova. Itt maradok, hogy hazatalálhass. Világítok neked lámpással. Keresd a Fényt, és megtalálod a hazavezető utat.

Várlak, visszavárlak!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea