Kapcsolódni másként is lehet…
A szövetség az életünk része. Vannak spontán szövetségek, és vannak olyanok, amelyeket tudatosan hozunk létre. Spontán szövetség a testvérek, barátok, társak között jöhet létre, a tudatos szövetséghez magunknak választunk szövetségest. A szövetség lényege az összefogás valaki ellen…
Összefogás valaki, valakik ellen, akik valamilyen módon veszélyeztetnek minket. Nagyobbnak, többnek látjuk magunknál azt, aki ellen szövetséget kötünk valakivel. A szövetségben stratégia van, tervezés, és kimondott, vagy kimondatlan eskü, hogy a megállapodást betartjuk mindketten. Összetartás van, hűség, és harc. Harc, ami lehet konkrét, vagy passzív kivárás. Mindegy melyik, mert mindkettő nehéz. Nehéz benne maradni a szövetség terében, nehéz fenntartani az állandó ellenállást. Elfáradunk. Belefásulunk. Vagy egyszerűen csak megunjuk. Esetleg jön egy következő „ügy”, és ehhez új szövetségest keresünk.
Te elhitted neki és ő elhitte neked…hogy ti ketten szövetségesek vagytok egy ügyben, talán egy életre…valóban elhitted, mert nem vetted észre, amikor ő a szövetséget önmagában felszámolta, és ezzel cserben hagyott téged. Nem szólt, nem mondta ki, hogy vége, egyszerűen csak másként reagált rád, és kettőtök közös ügyére. Láttad, érezted. De nem szóltál, hangtalanul viselted. Talán azt gondoltad, hogy egyszer majd visszatér hozzád, és bár sosem látja be amit tett, ő majd úgy gondolja, hogy lehettek újra szövetségesek.
Telik az idő, és te még mindig nem mondtad ki, hogy: Vége… Visszavárod, mert azt hiszed, hogy ő is hűséges az ígérethez amit egykor tett, nem felejt…
Ő már nincs itt veled, neki már régen vége van, és itt hagyott téged…új szövetségeseket keresett, új ügyei vannak, és te ezeknek már nem lehetsz részese. Már nem gondol rád, nem hiányzol neki, nincs rád szüksége…elment, és ezzel együtt elveszett az ígéret.
Milyen jó lenne azt mondani, hogy egyszerűen csak cserbenhagyott, és elment…de sajnos az igazság az, hogy feláldozott téged. Magadra hagyott egy olyan helyzetben, ahol jól tudta, hogy egyedül nem győzhetsz, csak vesztes lehetsz. Látod? Így lett a szövetségesből-tettes, és te így lettél áldozata a helyzetnek. Feláldozott téged azért, hogy ő kikerülhessen belőle.
Te vagy az, aki megtartottad az ígéretet…és soha, semmilyen körülmények között nem adtad őt fel. Nem mondtál le róla, és a közös ügyről, egyetlen pillanatra sem…
Fordulj most magad felé, és tedd fel a kérdést: Megérte kitartani egy olyan emberért, aki feláldozott téged, és tetteivel képes elvenni az életed?
Nem létezhet olyan ügy, olyan szövetség, ami az életednél többet érhet! Mondd ki végre, hogy: Vége! És aztán bontsd fel vele a szövetséget, mielőtt késő lesz…
Talán nem is létezik olyan szövetség, ami a végtelenségig megmarad…és talán nincs is szükségünk szövetségesekre, akikről tudhatjuk, hogy egyszer úgyis elárulják az ígéretet…s, hogy miért? Mert akiben nincs Jóság, Szeretet, nem lát téged, és csak addig marad, amíg neki ez szükséges.
Szabadítsd fel Önmagad! Légy újra szabad, és hidd el újra, hogy szövetségesek nélkül is képes vagy megvívni azokat a harcokat, amiket neked szán az élet!
Itt vagy az életben, a szíved ritmusosan ver, lélegzel…
Túlélted mindazt ami eddig volt, mostantól Te legyél újra TE, és keress olyan embereket, akik szövetség helyett, együttműködést kínálnak neked, és ígéret helyett, tettekkel bizonyítják, hogy fontos vagy nekik, fontos a te „ügyed”.
Nincs szükségünk már szövetségesekre, mert nincs szükségünk ellenségre…
Szeretetre van szükség, elfogadásra, és együttműködésre…
Valódi, igaz emberekre, és életre!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
