A csoda sokszínűsége.
A csoda egy másfajta megjelenése az életünkben– A Látható, és a Láthatatlan Ajándékai.
A legtöbben, ha meghalljuk a „csoda” szót, azonnal valami rendkívüli, felemelő, boldogságot hozó eseményre gondolunk. A csoda fogalma azonban sokkal tágabb és mélyebb, mint ahogyan azt általában elképzeljük. A csoda lehet egy váratlan gyógyulás, egy különleges találkozás vagy éppen egy álom beteljesülése. De mi van akkor, ha a csoda fájdalmas, nehéz vagy akár tragikus formában jelenik meg?
A Csoda rejtett arca – A szenvedés mint csoda
Képzelj el egy súlyosan beteg embert, aki hónapok vagy évek óta szenved. Talán a teste lassan leépül, a fájdalom pedig egyre intenzívebbé válik. Külső szemlélőként könnyen mondhatnánk: „Milyen szörnyű, hogy még mindig él, még mindig szenved!” De mi van, ha ez a hosszú szenvedés maga a csoda?
• A csoda az, hogy még itt van.
Az orvosok talán már rég lemondtak róla. A statisztikák nem ígértek reményt. Mégis, az életerő valahol mélyen tovább izzik. Ez az erő, ez a kitartás önmagában is csodálatos, hiszen az élethez való ragaszkodás a legősibb, legerőteljesebb erő bennünk.
• A csoda az, hogy van ideje búcsút venni.
A szenvedés hosszúra nyúló ideje alkalmat ad arra, hogy az ember rendezze a kapcsolatait, kimondja az el nem mondott szavakat, megbocsásson és megbékéljen. A haldokló számára ez az idő ajándék, amely lehetőséget ad a lélek felkészítésére.
• A csoda az, hogy tanít minket.
A szenvedésben rejlő csoda az, hogy megmutatja az élet valódi értékét. Az, aki a halál küszöbén áll, másként látja a világot. Az egyszerű pillanatok – egy érintés, egy mosoly, egy naplemente – hirtelen felértékelődnek. Az ő jelenléte tanítás a körülötte lévők számára, hogy az élet minden pillanata drága, és megismételhetetlen.
A Csoda nem mindig fényes – És ez így van jól!
Sokan hajlamosak vagyunk csak akkor észrevenni a csodát, ha az látványos, pozitív vagy életet megváltoztató módon jelenik meg. De a csoda az élet minden pillanatában ott rejlik – a fájdalomban is. A csoda az, hogy a lélek képes túlélni, alkalmazkodni, elfogadni és még a legsötétebb helyzetekben is megtalálni a fényt.
Hogyan láthatjuk meg a csodát a szenvedésben?
1. Fogadd el, hogy minden pillanat értékes.
A fájdalommal teli pillanatok is formálnak, alakítanak és mélyítenek minket.
2. Kérdezd meg: Mit tanulhatok ebből?
A szenvedés gyakran tanít meg minket arra, ami igazán fontos – szeretet, türelem, megbocsátás.
3. Engedd meg magadnak, hogy érezz.
A csoda nem mindig könnyű vagy kellemes. Néha az igazi csoda az, hogy merünk érezni, átélni és nem elzárkózni a fájdalomtól.
A Csoda minden pillanatban jelen van, csak észre kell venni.
Lehet, hogy a csoda az, hogy valaki még mindig képes lélegezni, beszélni, érezni, még ha fájdalmak között is. Lehet, hogy a csoda az, hogy egy család még egyszer utoljára összegyűlik, hogy elbúcsúzzon. Lehet, hogy a csoda az, hogy a haldokló emlékeket hagy maga után, amelyek tovább élnek a szerettei szívében.
A csoda nem mindig fényes és ragyogó. Néha sötét, nehéz és fájdalmas. De attól még csoda. És a legnagyobb csoda talán az, hogy képesek vagyunk meglátni a szeretetet, és az élet erejét még a legnehezebb pillanatokban is…
Mindig a csodára vágytál, és tudom, hogy a te csodád a gyógyulás lett volna, de valamiért ebben az életben ez nem adatott meg neked. A TE csodád az a hosszú út lett amit bejártál, az az erő és szeretet, amivel az utolsó pillanatig jelen voltál, és mindenkit aki találkozott veled, tanítottál.
A mai nap lett az a nap, amikor a Fénybe léptél…és mi örökké emlékezni fogunk rád! Megtanítottad nekünk az utaddal, hogy számtalan módon lehet értelmezni a csodát.
Hálásan köszönjük neked Anita a tanítást!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta
Korábbi cikkek
