Ha szeretnél megismerni, keresd fel Facebook oldalunkat, ahol saját gondolatainkból, érzéseinkből, megéléseinkből született írásainkat találod. Itt megláthatod, hogy Ki vagyok valójában, és mi az a munka, amit végzek: 45.000 ember követi oldalunkat, és olvas minket rendszeresen: https://www.facebook.com/Talentum

Én azt mondom neked, hogy…

Nem olyan bonyolult őszintének lenni, és igazat mondani…legalább néha, és leginkább magadnak. Amikor úgy érzed, megrekedt az élet, megállt minden. Amikor álmatlanul forgolódsz éjszaka, és keresed a válaszokat. Meghívod magadban Istent, hogy mutasson utat, adjon jelet, igazolja vissza lépéseidet, döntéseidet.
Érdemes legalább néha, és leginkább önmagadnak kimondani dolgokat. Megfogalmazni érzéseket, engedni, hogy a tested jelezzen, a szíved újra érezzen. Listát készíteni, elemezni, összegezni, döntéseket hozni, aztán a változásért felelősséget vállalni. Megmozdulni egy új irányba, próbálkozni.
Érdemes legalább és leginkább önmagadért tenni, a valós érzéseidet megismerni, az egyszer volt ponthoz, az induláshoz visszatérni, de csak önmagadon belül.
Érdemes keresni, kutatni, hogy legyen esélyed egyszer csak odaérni, megtalálni. Magadat, valódat, azt aki te valójában vagy!
A mindenkitől mentes, és mindenek nélkülit. Az egyszerűt, a Jóságost, a szívből Szeretőt.
Csendesen, halkan létezni, a kerítés mögé állni, és onnan figyelni. Szemlélődni. Lélegezni, élni, Fényleni. Nyugalomban, reményben, és főként hitben járni. Minden háznál megállni, és Áldást kívánni.
Lélekből-Lélekkel élni, és valami Lélekemelőt tenni…bármit, ami a Lelkedből születik. 

Ami számomra a legfontosabb az a HITELESSÉG! Az, ahogyan éljük a mindennapi életünket. Ott derül ki minden. Lehet hangzatosan elmesélni dolgokat, tanítani, de minden a gyakorlatban mutatkozik igazán meg. Ha meg tudom mutatni az életemmel mindazt amit szavakban, gondolatokban képviselek, az a legeslegtöbb lehet…

A Szellemi törvények adják a keretet az életemhez. Tiszteletben tartom őket, alázattal követem amit tanítanak nekem.

A TUDATOSSÁG számomra mindennapok része, s hogy mit jelent tudatosnak lenni szerintem?

A Tudatosság nekem nem megosztó, nem választó, nem kizáró, nem bizonygató, nem ellentmondó. EGYSÉGBEN működő, egymást elismerő, gondolkodó, filozofáló, érző, befogadó, kiáradó. A kérdéseket meghalló, arra választ kereső, választ adó. Együttműködő, tudó és érző. Mentális és érzelmi. Együtt, egy időben, egy helyen. Ott, ugyanabban a pillanatban, ugyanabban a megélésben.

Az ész és a szív egyszerre. Mérlegelő és ugyanakkor megengedő. Keretek között mozgó, ugyanakkor áradó. Megismerő, ugyanakkor elképzelő. Nyitott szemmel látó, ugyanakkor ébren álmodó. A tudás útján járó, az érzéseket megélő, arra hallgató, mindent befogadó, elismerő, helyet adó, tiszteletet adó és tiszteletre méltó.

A tudatosság nekem a mindennapokban mutatkozik, mérettetik meg. Ott látható, hogy van vagy nincs, hol tart éppen. A mindennapi, egyszerű, hétköznapi helyzetekben.

A tudatosság szerintem látható a jellemben. A viselkedésben. Látható és tetten érhető egyetlen szempillantás alatt, azonnal erősíti vagy gyengíti hitelességedet. Mindegy, hogy utána, amikor már megtörtént mit mondasz… Mindegy, hogy kivel, kinek az útját járod, tanulod éppen. Teljesen mindegy, mert ha nem vagy hiteles, ha nem igazolja jellemed, viselkedésed, elbuksz egyetlen másodperc töredékében…

A mindennapi tudatosság, a gyakorlati tudatosság a jellem fejlesztése.
A viselkedésünk megértése, annak tanulása, fejlesztése. Az önmagunkhoz vezető út teljes felfedezése, ami magába foglalja az értelmemet és a szívemet, az érzéseimet. Önismeret. Megérteni és érezni, hogy mit miért teszek, vagy nem teszek. Megérteni és érezni az összefüggéseket. Látni, érteni és érezni téged, a többieket, a Mindenséget, az Egységet, a mindenek mögött megbújó valódit, a lényeget.

A mindennapi tudatosság végtelen.

VÉGTELEN SZERETET, mely egyszerre érzés, tudás és bölcsesség. Tapasztalás, ami megtanult és kipróbált tudás. Cselekvés és befogadás. Aktivitás és passzivitás. Áramlás. TÉR, amiben bármikor-bármi megtörténhet, és ezt én tudom, érzem. Tudom, érzem és így vagyok itt benne. Benne vagyok, benne maradok, mert tudom, hogy bármilyen is a világ, ami körülvesz engem, nekem itt a helyem. Megnyugvás, Bizalom, Szeretet, Életöröm van benned, nyitva van a szíved és szeretsz. Befogadsz és megértesz. Az elméd és a szíved kéz a kézben járnak, együttműködnek, együtt vannak jelen.

A mindennapi, hiteles tudatosság nekem ilyen… s mert látlak téged, látom a jellemeden, a viselkedéseden, hogy te hol tartasz éppen.
Látlak és elfogadlak téged, elfogadom az utadat is, amit választottál magadnak. Elengedlek vagy segítelek… a választás a tied.
Nekem a tudatosság ezt jelenti, én ezt az utat tudom megmutatni és megtanítani neked.

Az én feladatom az, hogy Hazakísérjelek a Lelkedhez…

 Ha úgy érzed, hogy segíthetek neked, itt találsz engem:

Elérhetőségeim: 20-410-05-07, infovaradiandi@gmail.com

Áldásom rád, és az életedre!
Elgondolkozom, hogy mit is mondjak neked, amikor segítséget kérsz tőlem…Mondhatnám mint a többiek, hogy a múltat el kell engedni, meg kell magadnak, és másoknak bocsátani, és tovább kell lépni. De ki az, aki meg tudja mutatni, hogy mindezt meg is tudta csinálni?!
Bántalmazó családban felnőni, egyenlő azzal, hogy az önbántalmazást maximumra fejleszteni. Bírálni, vádaskodni, hibáztatni. Magadat, nem másokat. Nem időnként, hanem állandóan. Nem egy-egy helyzetért, hanem általában, vagy mindenért. Felelősséget vállalni olyan helyzetért, amit nem is ismertél. Okot nem keresve megrekedni a szenvedésben, hinni, hogy ha hagyod magad „kivérezni”, valamikor véget ér. Önbecsülésből megbukni, majd osztályt ismételve egyszer csak feladni, kimaradni. És mindezzel együtt, élni…együtt élni azzal sok szenvedéssel, történettel, amit a mai napig képesek okozni. Láthatatlanná válni, hogy ne legyen oka bántani, nem lázadni, nem álmodni, csak hangtalanul rettegni, hogy a következő helyzet mikor fog megtörténni. Remélni, aztán a reménnyel együtt végleg feladni mindent. A helyzetet, és az életet.
Miközben hallgatlak, RÁD figyelek, és érezlek. Érzem a szenvedésedet, felismerem a mozdulataidból, hogy belül mit élsz meg. Érzem, értem, hiszen megéltem. Felismerem történeteink közös pontjait, és már tudom, nem véletlenül vagy itt. Nem tőlem várod, hogy azt mondjam: hogy a múltat el kell engedni, meg kell magadnak, és másoknak bocsátani, és tovább kell lépni. Sokszor hallottad már ezt, most valami mást szeretnél hallani.
Nem teszek mást, csupán beszélek hozzád. Mintha valaki mondaná, hogy mit mondjak ki…mintha rajtam keresztül akarna téged megnyugtatni, hogy: Bármi is történt, nem számít…Nem számít, mert itt vagy. Túlélted, vége van. És nem csupán annak van vége ami miatt elindultál egyszer elveszett önmagad megkeresni, hanem vége van annak a sok hiába való próbálkozásnak is, amiről azt hitted: jó lesz ez így!
Nekem az a feladatom, hogy elmondjam neked: Jókor vagy jó helyen! Semmi nem történt véletlen, de ha úgy döntesz, most véget érhet. Vége lehet a szenvedésnek, a fájdalomnak. Történeteidet hátra hagyva, és szerepeid szorító jelmezéből kibújva, te lehetsz újra TE. Az az önmagad, aki valójában vagy! Visszaadhatsz most magadnak mindent: Hitet, Reményt, Szeretetet.
Az igazi, valódi Éned nem veszett el! Találj vissza magadban ahhoz a pillanathoz, amikor még meg volt az igazi Fényed! Emlékezz!
…mindig van egy pillanat, amikor megváltozik minden…
Neked most van ez a pillanat, amikor jóra fordulhat az életed! Válaszd magadat, és indulj el, éld azt az életet, amit te szánsz magadnak! Minden mást bízz a Sorsra, majd ő Rendet tesz helyetted.
Mindig, minden jól van a Teremtés egészében…ÉBREDJ!
Legyen minden pillanatod Áldott, Ünnepelj!
————————————————————————————————————————————————————————————
Én, én vagyok.
Gyermek, felnőtt, barát, rokon és ismerős. Beosztott, alkalmazott, és még sok-sok szerep, végeláthatatlanul lehetne sorolni. Ki vagyok én, a szerepeimen túl?
Ki vagyok én csupasz valómban? Lélek, és ego harca vagyok. Lélek, és ego együttműködése, Egysége vagyok. Világosság az éjszakában, fény a sötétségben. Árnyék a napsütésben. Hang a csendben, dal a szélben. Csepp az óceánban.
Én, én vagyok.
Egy mozdulat, egy hangulat, egy tekintet, egy emlék. Belső nyugalom, belső harmónia. Háborgó tenger. Kiáradó szeretet. Lehetőség, önmagam és a világ számára. Egy szál ibolya vagyok. Remény. Egy jó nap előszele. A vihar előtt feltámadó szél, maga a vihar és a vihar után előbújó nap első sugara. Eső után a szivárvány. Középpont és a kör. Mélység és felszín. Magasság és felszín. Mélység és magasság. Ez is én vagyok. Hullám. Apály és dagály. Áramlat.
Én, én vagyok.
Nyitott szív, elfogadás, alázat. Szél szárnyán szálló sas madár, vágtázó paripa, egy tollpihe, melyet arrébb fúj a szél. A fáról lehulló levél. Egy íz, egy illat. A jól eső csend. Egy tanulni, és tapasztalni vágyó lélek. Energia. Ez mind én vagyok!

ÉN VAGYOK!

Azt kérdezed, hogy ki vagyok én?

Nem tudom, csak találgatok. Keresem a válaszom. Talán egy kavics, vagy kő darab. Víz, az óceán, az ég, a madár. A természet, mert az valóságos. Van, amikor valakinek útban vagyok, és van olyan amikor valakiben nyomot hagyok. Van, hogy formálok, és olyan is van, amikor én magam formálódok. Formát mutatok és formákat megbontok. Létezem, élek, működöm, vagyok. Valaki, valami működtet, ide tesz-oda tesz, elvesz és odaad.

Lehet, hogy nem vagyok más, mint egyetlen kavics vagy kő darab, de az biztos, hogy ha az vagyok, nem véletlenül vagyok pont az. Ha az vagyok, akkor én vagyok az, akiben a legszebb nyomot hagyhatod, amikor rajtam áthaladsz.

Ha kavics, vagy kődarab vagyok, akkor hagyom, hogy az Óceán ereje formáljon engem. A parton fekszem és várom, hogy valaki kiválasszon, hazavigyen, hogy rólam életének egyik legszebb pillanatára emlékezzen.

Ha kavicsnak vagy kődarabnak szánt az Isten engem, hát hagyom, hogy megtörténjen, és az leszek. Vállalom a feladatot, a sorsot, mert ez biztosan nem véletlen. Valamiért így kell lennie…

…kelleni fog egyszer egyetlen kavics vagy kő, ami megváltoztat majd ott, abban a pillanatban mindent.

… Én vagyok az… egyetlen kavics, vagy kődarab meglehet… olyan valami, bármi, amiben benne van minden, a végtelen, a végtelen szeretet.

Igen, igen én vagyok az! Most már tudom, emlékszem! Én vagyok az neked, amit te csak egyetlen apró kavicsnak, vagy kődarabnak látsz és mégis előhív belőled valamit, amitől megváltozik benned minden.

Én vagyok az, neked az vagyok, aki életre hívja a Végtelent…

Ez én vagyok, és ki vagy te?!

0