Csoda vagy véletlen?
Hiszek a véletlenben, és hiszek a csodákban. Ugyanígy hiszek a sírig tartó szerelemben, az örök barátságban.
Hiszem, hogy mindenki tisztán születik, és bárki képes a jó útra visszatérni, rosszságait jóvá tenni, jó emberré válni. Tudom, hogy könnyű eltévedni, és még könnyebb a könnyű utat választani, hiszen olyan kényelmes csak úgy sodródni, az árral úszni, minden felelősséget elkerülni, fel nem vállalni. Kényelmes életet élni, csak magunkra és a mára gondolni, magunkat kényeztetni, másokat hibáztatni. Szenvedésünkért másokat okolni, lehetőségeink hiányáért a Sorsot korholni. Olyan könnyű süllyedni, majd sárban feküdni, Lélektelenül vaksötétben bolyongani…
…és mindezzel együtt ma már tudom, hogy bárhonnan fel lehet állni, vissza lehet térni. Semmi mást nem kell tenni, mint „szerencsétlenül járt” énünket elfogadni, vétkeit megbocsátani, és kérni, könyörögni neki, hogy tartson velünk. Velünk, azzal az énnel, aki visszatérni készül. A Lélekkel, aki tapasztalni született. Az én, aki már érti, hogy mi az élet értelme. Az az én, aki ott volt, a porban fetrengett, majd főnixként felemelkedett, és újjászületett. Ő az, aki képes elengedni a múltat, a sok történetet, mindent és mindenkit, aki, ami lényegtelen. Lényegtelen a pillanat igazságához képest.
Csak egyetlen pillanatra emeld fel saját mocsaradból, saradból fejed, és meglátod a következő pillanatban történik valami, ami csoda, vagy véletlen.
Csak egyetlen pillanatra nyisd meg szívedet, és érezd azokat, akiket igazán szeretsz. Érezd az igaz szerelmet amit megéltél egyszer, és érezd a barátokat, akiket te hagytál el. Mindannyian ott vannak veled, ott vannak benned. Elérheted őket, érezheted őket.
Térj vissza, gyere ki a Fényre, és töltsd be Sorsodat, valósítsd meg azt, amit rád bíztak!
Nem kell elbújni, ne bántsd magad! Bármi is történt, bármit is tettél, jóvá teheted. Érző szív vagy, aki szeret. S ha véletlenül elfelejtetted, a csoda veled is bármelyik pillanatban megtörténhet, és újra érezhetsz.
Hiszek magamban, és hiszek benned, mert látlak, és ismerlek. Tudom honnan jöttél, és miért születtél a Földre. Tudom, hogy találkozásunk nem véletlen, és hiszem, hogy együtt csodákra vagyunk képesek!
Tudom, hogy bármit is hoz nekünk az élet, együtt képesek leszünk megoldani, és folytatni közös utunkat, hírdetni a Fényt, Szeretetet.
Könnyű hinni egy olyan helyzetben, amikor nem marad már semmi más, csupán a csoda vagy a véletlen…
Tarts velem, higgyünk egymásban, az együtt erejében!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
