Hittel a szívedben…
Azt mondod, hogy elvesztél, nem találod a helyed. Panaszkodsz, hogy megváltozott minden. Már semmibe nem kezdesz bele, csak sodródsz a mindennapok sűrűjében. Nincs kedved, erőd, minden nehéz lett. Kihívássá vált a mindennapi élet. Nincsenek már saját döntések, elfogytak a kötelékek. Egyedül maradtál, és ebben az egyedüllétben nem találsz értelmet.
Mondhatnám, hogy mindennapos megélés, hiszen ha körülnézek a világban, többnyire ezt látom az emberek szemében. Kétségek, félelem, kiszolgáltatottság érzése.
Sokat gondolkoztam azon, hogy kétségeidre, félelmeidre gyógyírt mit adhatnék neked? Mi lenne az, ami elég jó lenne ahhoz, hogy visszatalálj az életbe? Kiért, miért mondanád ki a varázslatos Igent? Igent önmagadra, az Életre, a tapasztalásra, a mindennapok egyszerűségére?
Valamit elvettek tőled, megfosztottak tőle, de az is lehet, hogy te magad mondtál le róla, mert azt hitted így lesz könnyebb. Alkalmazkodni, a sorba beállni, láthatatlanná válni. Túlélni. Órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket, évtizedeket. Pillanatról-pillanatra egyre távolabb, és ettől egyre nehezebb…
Emlékszel? Valamikor hittél valamiben. Valakiben. Talán az életben, és a benne megbújó lehetőségekben. A jövő reményében, hogy jobb lehet. Az emberekben, azokban akiket szerettél, és jónak láttál, akikben kérdések nélkül megbíztál, azokban akik veled voltak minden pillanatban… a szívedben.
Hova tűnt a jóság, a szeretet, a szerető szíved?
Miért hiszed el, hogy a gonosz győzhet?
Ezer kérdést tudnék feltenni most neked, de látom, érzed, hogy nem érted. Még az is lehet, hogy nem hallod meg, amit kérdezek. Olyan messze vagy, hogy a hangok már nem érnek el. Itt állok melletted, és egyetlen esélyem maradt mindössze. Megérintelek…
Megérintem a szívedet. Talán ez segíthet.
Beszélek hozzád, neked. Elmesélem azt az életet, amit te éltél egykor, tudod, még előtte… Elmesélem most neked, hogy milyen vagy TE: Látom a jóságot a szemedben, érzem a szeretetet a szívedben.
Aztán Istenről beszélek…és elmondom, hogy ő veled van, lát és érez téged, tudja, hogy szenvedsz. Szenvedésed amit érzel, az ő szenvedése érted. Amikor sírsz, akkor ő sír benned-érted. Segítene neked, ha hagynád, ha meghallanád, ha engednéd újra, hogy részt vegyen az életedben.
Volt egy pillanat, amikor valaki közétek állt, és elhazudta neked, hogy egyedül maradtál teljesen.
Én most azt mondom neked, hogy a varázslatnak, a mágiának vége lehet, és visszakaphatod a hitedet!
Amikor életed legeslegnehezebb pillanatában voltál, mit kiáltottál, mit mondtál ki, hogy könnyebb legyen? – Istenem!
Mindannyian ezt tesszük, mert ettől lehet könnyebb. A hitünk, az élő kapcsolat Istennel, megváltoztat mindent. Erőtlenből erőssé válunk, kétségeinkből magabiztosság, félelmeinkből – szeretet lesz.
Az én dolgom csupán az, hogy emlékeztesselek arra az időre, amikor még kapcsolódtál vele. Az én dolgom az, hogy visszaadjak mindent, amit mások elvettek tőled…a HITEDET!
TE vagy az, aki megváltoztathat mindent. Te vagy az, akinek korlátlan hatalma van a saját élete felett. Te vagy az, aki a többieknek is segíthet…hogy mindenki hazatalálhasson végre!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
