Gyere a szívembe, ahol mindig is voltál!

Most, amikor hiányzik a holnap bizonyossága, most amikor minden történet alapja bizonytalanná válik, nem marad számunkra más lehetőség, mint a teljes jelenlét. Minden pillanat maradéktalanul szentté válhat, mély meghittség van. Amikor találkozunk, minden lélegzet becses, minden szó azért hangzik el, hogy mélyen meghalljuk, megízleljük, magunkba fogadjuk. Minden érintés időtlenül vibrál. Minden pillantás, minden kimondott, és kimondatlan szó, minden ami az emlékezetünkben megmaradt, és az is amit az idő már régen elmosott, itt van. Itt van a Most végtelen ölelésében, az egyetlen helyen, ahol találkozásaink valódiak. Ez az egyetlen hely a világban, ahol te és én találkozni tudunk. A végtelen tér és idő, az abban megélhető szeretet, ez a mi találkozásunk.

S hogy mi lesz ezután? Másodlagossá válik e szenvedélyes meghittség fényében, melyet nem érinthet sem a holnap álmai, sem az elmúlás, sem a halál.

Együtt maradunk, nem búcsúzunk, nem válhatunk el, mert egyek vagyunk.

Maradj a szívemben, ahol mindig is voltál, és én magammal viszlek mindenhová, bárhová.

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea