Az elveszett igen.
Nagyon sok fájdalom, veszteség ér mindannyiunkat, ez alól senki nem kivétel, csak mindenki másként szenvedi el. Megéléseink érzések, melyek az idő múlásával gondolatokká, bevésődött emlékekké, démonokká lesznek. Bennünk élnek, és időről-időre kísértenek. Felismerhetjük őket életünk különböző helyzeteiben, amikor ugyanaz az érzés jelenik meg. Megjelenik az érzés, és olyan gyorsan zárod be, hogy még te magad sem ismerheted fel. Bezárod lényed legmélyébe, és azt mondod magadban: “Nem engedem! Nem akarom, hogy ez az érzés jelen legyen, nem történhet újra meg!”
Ahogy telnek az évek, szaporodnak a kimondott, és kimondatlan nem-ek, és ezzel egyre mélyebbre süllyedünk magunkban, egyre kevésbé leszünk kíváncsiak, nyitottak a világra, vagy bárki másra. Minden nem, egy ajtó, amit magadra zársz, és te ott gubbasztasz egyedül a saját bezárt világodban. Megszokod, nem furcsa, hogy nincsenek érzések, hogy a helyzetek, és az emberek mélységében nem érnek el. Falak vannak. Vaskos, ledönthetetlen falak. Magadnak építed, hogy megvédjen, de nem véd meg. Mert a falakkal együtt is van olyan aki a falakon belül van… te magad vitted be, benned van, a te szívedben, Lelkedben. Ő az, aki időről-időre újra megteheti, hogy olyat tesz, úgy viselkedik aminek végeredménye nem lehet más, csak egy NEM…
Mondják, hogy a problémák idővel megoldódnak, de ez sajnos nem igaz! Az idő önmagában nem old fel semmit, csak az aki, ami zavart, eltávolodik. Messzebbre kerül tőlünk, mert a helyére új dolgok, új helyzetek, új emberek, akár új nem-ek kerülnek.
Hová lett az Igen? Hol veszett el? Keresed, kutatod, de nem leled azt a helyzetet ahol az igened elveszett. Keresed a felelőst, hogy végre megnevezd, és aztán felelősség vállalásra szólítsd fel. Azt akarod, hogy bánja meg, hogy kérjen bocsánatot, és ezzel oldozzon fel. Tőle akarod, mert azt hiszed, hogy ő vette el. Nincs nála, rossz helyen keresed. Elveszett, de te magad vesztetted el, elengedted, lecserélted az Igent, Nem-re. Te tetted, te vagy a tettes, te teszed magaddal ezt!
Hagyd abba, fejezd be! Itt, és most megteheted, hogy azt a rengeteg Nem-et amit ott van benned, sok-sok igen-re cseréled.
Ordítsd hangosan a világba az Igened. Igen az életre, a kihívásokra, a helyzetekre, emberekre, a lehetőségekre, a felismerésekre, a fájdalomra, veszteségre. Az élet hol ad, hol pedig elvesz, és ezzel együtt, is azt kell mondjuk, még a legnehezebb, és leglehetetlenebb helyzetben is, hogy : IGEN! Igen, ezzel együtt is az életet választom! S ha ezt teszem, képes leszek megoldani, megérteni, feldolgozni, továbblépni.
…egyszer valamikor elveszett az Igen-ed… megtalálhatod, kimondhatod, megélheted!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
