Tanítványnak lenni…
Tanítványnak lenni, egy út kezdete és egy bizonyos út vége. Amikor tanítvánnyá leszel, akkor vége lesz a Tanítvánnyá válás útjának, és megkezdődhet a Tanítvány valódi útja. Nem lehet egyből, csupán akaratból és elhatározásból Tanítványnak lenni. Azzá kell válni. Komoly és elszánt lépéseket kell megtenni, nem elég ezen az úton elindulni, itt célba is kell érni. Aki nem ér célba, az nem lett Tanítvánnyá, csak megkezdte a Tanítvánnyá válás útját. És a kettő nem ugyanaz, nem egyenértékű.
A Tanítvánnyá válás útján amikor elindulsz, kiválasztasz önmagad számára egy Tanítót vagy Mestert és eldöntöd, hogy ő lesz az akitől tanulni szeretnél, és ezzel a döntéssel az ő útján indulsz el. Lépésről-lépésre juthatsz hozzá egyre közelebb. Sok-sok belső munka, fejlődés, alázat, szolgálat, kitartás, elfogadás, befogadás előzi meg azt a pillanatot amikor ő egyáltalán először pillant meg téged. Ez az a pillanat, amikor először érezheted talán egyszer az ő Tanítványa lehetsz. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, hosszú út kezdődik el.
Megkezdődik a felkészülés útja, ahol önmagadat kell legyőznöd, magadat kell meggyőznöd arról, hogy ez az út van olyan fontos, hogy a saját akaratodat elengeded és alárendeled ennek az útnak, ennek a Mesternek. Ez azt jelenti, hogy nem saját elképzeléseid és akaratod szerint járod az utat, hanem elfogadod az ő szabályait, kéréseinek eleget teszel. Megismered, befogadod és elfogadod tanításait, nem kérdőjelezed meg, hanem a benne lévő tudást tökéletesre fejleszted, úgy viselkedsz és úgy élsz, hogy észrevegyen, hogy egyszer azt érezhesd a Tanítványa lettél, kiérdemelted.
Önmagadat fejleszted, tanulsz, kérdezel, befogadsz és beépítesz. Nincsenek válaszaid, csak kérdéseid és azokat is magadnak teszed fel és várod türelmesen, hogy a válasz megérkezzen. Új értékrendet építesz, amiben ő a példaképed. Úgy élsz, gondolkozol, érzel, viselkedsz és cselekedsz, mintha bármelyik pillanatban megérkezhetne. S ha valóban megérkezne, vajon a Tanítványának tekintene vagy egy számára idegen embernek?
Meg kell értened, hogy neki teljesen mindegy, hogy te Tanítványává leszel-e vagy sem…ő tőled függetlenül is Mesterként létezik, tanít. Tanít az életével, azzal üzen. Úgy üzen, ahogy TE képes vagy megérteni, meghallani. Amikor bármi miatt megkérdőjelezed, akkor jusson eszedbe, hogy letértél az útról, már azt gondolod, hogy egyenrangú vagy vele. S ha ezt gondolod, akkor a TI közös utatoknak ott a vége.
Mester és Tanítványa sosem lehet egyenrangú, sosem lehet egy…a Tanítványnak a Mestere alá kell rendelődni, tetszik vagy sem. Csak így tud tanulni tőle, csak így érhet az útja végére, csak így lehet egyszer Mester belőle.
A mai időkben mindenki Mesternek gondolja magát…mindezt úgy, hogy talán még sosem volt Tanítvány, és az útját nem járta be. Hamis próféták, hamis legendák, hamis emberek, hamis igazság… az ő igazsága, mert nincs elismert Mestere. Ha lenne, nem tartaná magát másnak, mint Mestere Tanítványának és Mesteréhez méltón viselkedne.
Ki lehet a Mester, Mestered?
Bárki, akit te annak választasz, aki előtt meghajtod fejedet és azt mondod : A tanítványod szeretnék lenni, fogadj be kérlek!
Ez a te első lépésed. Aztán munka következik, kitartó munka, sok-sok felismeréssel. Te csak tanulsz, fejlődsz és mész előre. Nem adod fel, mert szeretnél a végére érni, szeretnéd ha egyszer azt mondaná a jelenlétedben: Ő is a Tanítványom… Ha egyszer ezt hallhatnád, akkor tudhatnád, hogy elismer téged. Már nem csak a diákja vagy, Tanítványává fogadott,elismer. Ez a pillanat igazán felemelő, hidd el. Érdemes megjárni az utat érte.
Mester és Tanítvány… Tanítvány és Mestere…. Egyik a másik nélkül nem létezhet. Ha nincsenek Tanítványok, nincsenek Mesterek. Ha nincsenek Mesterek akkor ki az aki látja a valódit a lényeget és a bajba jutottakat ki segíti meg? Ki lesz az, aki képes túl látni az illúzión a legnehezebb időben is és képes szeretni akkor is, amikor a legnehezebb?
Adj helyet magadban a Mesternek, ismerd el, és azzal az akarattal amivel most ellenállsz ennek, akarj hozzá… valakihez tartozni végre!
Szeretettel és Fénnyel: Váradi Andrea
