Szeretet

 Kategória: Önismeret, öngyógyítás, Lélekgyógyászat, Életgyógyászat

Amikor figyelek rád, akkor kifelé figyelek.

Figyelek mindent és a mindenben téged.

Látom, érzem és élem a másodperceket, látok mindent és a mindenben ,azon belül látlak, érezlek, érzékellek téged.

Amikor figyelek rád, akkor tisztán emlékszem arra amit mondtál, fel tudom idézni mindazt amit hallottam. Emlékszem az érintésedre, ölelésedre, az érzésekre és érzetekre, amiket kiváltottál magaddal-belőlem.

Amikor figyelek rád, akkor fontos vagy számomra, a pillanatokból kiemellek téged és így figyelek. Nem figyelem a részleteket, mert téged figyellek. De emlékszem mindenre, mondat és érzés töredékekre. Vissza tudom idézni ezeket. Vissza tudom idézni azt ami történt, s tudom, hogy te hol voltál a történetben. Tudom, hogy mi az ami fontos neked, tudom, hogy mi az amit igazán szeretsz. Mert elmondtad, meghallottam, megtanultam, hiszen figyeltem.

S hogy közben hol voltam én? Valahol magamban és belülről-kifelé figyeltelek téged. Kerestelek, de nem találtalak, kerestelek, hogy végre kapcsolódjak…hozzád, veled. Kerestelek egyfolytában és egyetlen pillanatra sem találtalak meg igazán TÉGED. Pedig végig, minden másodpercben figyeltem rád, ott voltam veled. Belülről-kifelé figyeltelek téged.

Aztán valami történt, ami megváltoztatott mindent…

Eluntam az üresen, egyedül maradt másodperceket, és feladtam azt, hogy figyeljelek téged.

Visszatértem Önmagamhoz és csak befelé figyeltem. Figyeltem a legbelsőbb érzéseimet, gondolataimat, vágyaimat, mindazt ami igazán fontos nekem. Így éltem a másodperceket és egyszer csak átalakult minden.

Most, hogy befelé figyelek, nem tudom pontosan felidézni mindazt amit mondasz nekem, nem tudom elmesélni a történeteket, de emlékszem a hangodra, hogy az mit váltott ki belőlem, hol szólított meg igazán engem. Emlékszem a pillanat szépségére, a harmóniára amit a hangod váltott ki belőlem. Arra az érzésre, hogy itt vagy, megtaláltalak téged.

Most, hogy RÁD figyelek, a pillanatokat azért keresem, hogy bennük újra és újra megtalálhassalak téged. Újra érezni akarom és tudom mindazt amit már megéltünk együtt végtelenszer az életben. Tudom, hogy mi az amit igazán szeretsz, mi az ami fontos neked, hiszen belülről érezlek, belekerültél minden sejtembe. Itt vagy velem, és én ezt érzem. Érezlek téged!

S hogy közben hol vagyok én? Itt vagyok Önmagam legszebb szigetén, ülök és semmi mást nem teszek, mint RÁD figyelek. Kereslek és megtalállak téged. Most itt belül minden másodpercben RÁD figyelek, itt vagyok együtt veled. Belül figyellek téged és a világhoz éppen csak annyira kapcsolódom, amennyire az adott pillanatban muszáj, érdemes. A pillanatok határozzák meg ezt. Egy biztos, hogy bármi is történik kint, én bent vagyok, itt vagyok belül, magamban, veled.

Amikor RÁD figyelek, akkor megélhetem veled az Egységet, visszaidézhetek mindent ami erőt és hitet ad nekem. Látom, érzem és tudom a válaszokat, eltűnnek, eltörpülnek a kérdések. Amikor rád figyelek akkor boldog vagyok, teljes vagyok, örülök, hogy élhetek.

Eddig figyeltem rád, s mostantól csak RÁD figyelek! Mert miközben ezt teszem, megjelenik egy mélységesen-mély szeretet a szívemben, a Lelkemben, és ez felemel mindkettőnket. Bármi is történt és történik az életben csak azt tudom mondani, hogy  a Szeretet mindig ott áll mindenek felett, és szeretni kell, szeretni érdemes!

Amikor RÁ figyelsz, akkor közelebb kerülsz a szeretethez és a végtelenhez. Amikor ezt éled akkor közelebb kerülsz a Mindenséghez, a Lelkedhez. Amikor így élsz, akkor éled igazán az életedet!

Ilyenkor valóságossá válik minden, mert ilyenkor tényleg figyelsz. Megszentelt pillanat ez, amikor a kettő eggyé válik, amikor valódi egyéniségek találkoznak és ebben a valódi találkozásban, ebben a legszentebb pillanatban, különlegességé válnak. Igazságok, különbözőségek tűnnek el a szeretet nevében. Eltűnik minden, ami nem a szeretet és ott marad a Szeretet a legcsupaszabb csomagolásban. Úgy ahogy eddig még sosem láthattad.

Ott vagyunk ketten a térben, Önmagunk megszentelt terében és nem teszünk mást, én Rád figyelek, és te Rám figyelsz.

Nekem mostantól ez az élet valódi értelme! Így figyelni téged, így kapcsolódni, így élni meg a szeretetet! EGYÜTT- VELED!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

Korábbi cikkek
0