Szeretet, meleg szívek.

Szeretet.

Egy szó, érzés, érzelem, ami meghatározza viselkedésünket. Elvileg… mert van olyan helyzet, időszak, amikor nem.

Szeretet. A legnagyobb, leghevesebb érzések egyike. Az érzés, ami sokszor felperzsel mindent, majd a következő pillanatban amikor elillan éppen, mély sebeket ejt.

Amikor szeretet van benned, akkor bármit, bárhogyan lehet. Nem kellenek ajándékok, nagy szavak, üres ígéretek. Ha szeretet van benned, csak TE kellesz. A szeretet, a benned élő, működő, pulzáló szeretet betölt mindent. Ha igazán, valóban szeretsz, nem maradhat a másikban hiány érzete, mert betöltöd őt szereteteddel.

A szeretet meleg, puha, gondoskodó, megóvó, vigyázó. Odaadó és elfogadó. Megfigyelő, megtanuló. Érző, látó, tudó. Amikor szeretet van benned, meleggé lesz a szíved. Érezhető, sőt látható lesz a szereteted. Nem kell elmondani, megmutatni, érezni, tudni lehet. Olyan, mint amikor hidegben lélegzel…mindenki láthatja a leheleted. A meleg szeretet is ilyen, mindenki számára láthatóvá lesz. Alkalmazkodóvá, együttműködővé tesz.

Szeretet… ami elfogadó és megbocsátó.

Elfogadja a másikat, a hibákat. Megbocsátja azt, amit személyiségünk, elménk akár megbocsáthatatlannak tart. Időtlen és mindenhol ott lévő. Mindig, mindenkit és mindent tetten érő. Megérintő. Igéző. Igazságos és ugyanakkor feloldozó.

Szeretet… az érzés, az érzet, amiből egyre kevesebb van a világban, és ugyanakkor a lehető legnagyobb szükségét szenvedjük el…

Mi a valóság?

Megfagyott szívek és érzések, megdermedt, lefagyott emberek. A hétköznapok üresek, emberek lézengenek a semmiben. Ha ünnepnapok jönnek, sok ajándék, kevés idő, kevés figyelem. Minél nagyobb a szeretet hiánya, annál nagyobb az ajándéka. Kárpótolni akar, mert ő is tudja, hogy szeretni most nem tud, képtelen. Érzi megfagyott szívét, és azt akarja, hogy ne szenvedj hiányban…adni akar.

Ajándékoz, mert érzéseket adni képtelen.

Nem lát téged, nem lát senkit sem. Mondja, hogy szeret, de nem érzi azt, amit kimond éppen. Évek, akár évtizedek óta nem érezte. Megfagyott, megdermedt a szíve. Bezárta, hogy ne érezze. Nem akarja érezni azt, ami a legjobban bántja, hogy elfogadni képtelen. Képtelen elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Nem tud megbocsátani, nem tud téged látni, nem képes túl lépni. Sérelmeit őrizgeti, dédelgeti. Már az igazságot sem keresi. Feladta, mondja, hogy továbblépett.

Állj meg egy pillanatra és nézz körbe! Látod milyen hidegek a szívek? Figyeld meg a viselkedésüket, már abban sincs szeretet… már nem tesznek úgy, mintha lenne… már ez sem megy.

Hova tartunk és mi lesz a vége?

Olyan jó lenne újra látni a kinti hidegben a meleg szívek leheletét…

Szeretet, elfogadással… akkor életre kelhetne. Újra lehetne. Érezni, adni, szeretni. Egymást, mindenkit, bárkit.

Dobban a szív… érzed? Lüktet… szeretet….elfogadással…szeretet…elfogadással…szeretet…elfogadással…

Hallgasd és mond te is…szeretet…elfogadással…

Érzed már a szívedet? Érzed, ahogy felenged? Melegszik…érzed?

Hagyd, hogy megtörténjen, erre van a legnagyobb szükséged. Szeretetre és elfogadásra.

Így! Így kell lenni ahhoz, hogy a mindennapok többek és másak legyenek! Így kell lennie ahhoz, hogy ajándékok helyett, Te magad legyél ott… VELE!

Meleg szívek, elfogadás és szeretet.

Legyen mostantól ilyen… minden nap, mindenkinek!

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea