Legyen újra jóság a szívünkben…
Sok minden megváltozott a világban. Már nem úgy működnek a dolgok, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Óriási változások történtek a világban, és ezek a változások kikövetelik az új működést. Évtizedekig tanították, tanítottuk, hogy hogyan kell önmagunkat képviselni. Fontossá vált az „énidő”. Fontossá vált minden, ami az énről szól. Az emberek igyekeztek felszabadítani önmagukat a bántalmazó kapcsolatokból, igyekeztek határokat húzni. Fontossá vált, hogy mindenki megtalálja a saját identitását, különlegesség tudatát. Sokan felálltak a nyomasztó múltból, és megtanultak önállóak és függetlenek lenni.
Aztán szépen lassan átcsapott minden a túloldalra. A függetlenség magánnyal kezdett együtt járni. Az önképviselettel bántalmazókká lettünk. Az áldozati szerepből felállva tettesekké lettünk…. és mindeközben elfelejtettünk emberek maradni.
A világ óriási változáson ment keresztül. Nincs olyan ház, ahol a „vihar” ne tett volna pusztítást. Nincs olyan ember, akinek ne kellett volna szembenézni azzal, hogy keddről szerdára elveszik minden, amit felépített, hogy bezáródnak az ajtók, hogy romokba kerül az élet…. és mi emberek megtanultuk a túlélésért küzdeni.
A bolygó fáj, az emberek fájnak. A szívek meghasadtak, és mi még mindig nem nézünk lefelé, csak emelt fejjel, haladunk tovább. Nem hajolunk le felsegíteni a földön fekvőket. Nem érinti már meg a szívünket a szenvedésük. Nekünk már határaink vannak, és mi már nem akarunk fájni.
… pedig annyira kevésen múlik. Óriási szükség van arra, hogy segítsük egymást. Hogy egy kicsit elengedjük azt, hogy nekünk mi a jó. Most arra kellene koncentrálni, hogy mi a jó az emberiségnek. Most ezekben az időkben a jóságunkra van szükség. Mert jelenleg a jóság hiánycikk.
Tele van a világ nehéz sorsú emberekkel. Emberi felelősségünk, nem elmenni mellettük. Emberi felelősségünk megállni, és kinyújtani a kezünket…
Legyen áldott mindenki, aki a „vihart” túlélte, és legyen áldott mindenki, aki a „vihar” közben felszületett a Fénybe. Legyen újra jóság az emberek szívében.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
