Tudod, hogy mitől volt más, mitől volt valóban Misztérium?
Attól, ahogy
– mindvégig éreztem a Valóságot, a Teret, ami bennem is térre vágyik, és mindezt egy gyönyörű zenei aláfestéstől felfokozott állapotban spontán módon, a maga természetességében tapasztaltam meg;
– megértettem egy szinte észrevétlen folyamat eredményeként, hogy más az életről vélt elmejáték és más a Térben megélt Valóság;
– nem az elme játékát, nem a gondolatokból érzelmekké, néha már-már veszélyes érzékké vadult illuzórikus képet tudtam magaménak, hanem a Valóság megengedő, fátylat feloldó igazságát;
– beleéreztem abba, hogy mindez teljes lényemben, sejtjeimben velem lehetne itt a Földön, ha megengedném;
– megértettem, hogy az, aki mostanra váltam, csak úgy történhetett, hogy a Szüleimet választottam és ők életre hívták azt, aki vagyok.
Olyan erőteljes volt a mindent átható Szeretet energia, hogy többször azt éreztem, hogy csak nagyon nehezen bírom el. Minden könnyem a Szeretetről szólt, arról, ahogy észrevétlenül váltam megengedővé Önmagammal szemben és arról, ahogy ennek köszönhetően megéreztem a Kegyelem valóságát.
A leszületéstől való félelmem oldódássá vált már az első pillanatban, ahogy elindult a zene.
Éreztem, hogy minden rendben, és bármi történik, annak oka és Fénye lesz. Hisz a Térben vagyok, ahol a történések és tapasztalások oldást hoznak és felszabadítanak elszántság, energiabefektetés és félreértett akarat, vagy célzott szándék nélkül. A Tér energiaáramlásai mindent tudnak, útjukat, céljukat, szerepeiket, helyüket, csak hagyni kell kibontakozni, hátrébb állva ráhagyatkozni az Isteni RENDeződésre.
A Tér, amire annyira vágyom, személyessé vált, az életem pedig egyedi, megismételhetetlenül szép és ettől törékeny lett számomra. Gyengédséggel tekintek rá, tapintattal és elfogadással, mint Anya a gyermekére.Talán kicsit magamat is megszültem. És ez maga a Misztérium!
Ebben a kegyelmi állapotban ráébredtem, hogy az Élet mindenestől való megélése az egyetlen mentőöv a hánykolódó, mély vízen, a “Magányos csónakban”. Az egyetlen eszköz a sikeres partra/Földre szálláshoz a Szeretet lehorgonyzása, mert tudom és érzem már, hogy szeretni végtelenül csak itt, emberként lehet, ide hozva a Tér minden könyörületét, hogy Rend lehessen Égen és Földön egyaránt. Az elvágyódás néha jelen van még, de felül írja már annak ismerete, hogy a csillagok szerepe a Földről nézve jelenleg nem lehet más, mint emlékeztetés a Lélek erejére.
De ez a Lélek most a Földre szólít, ezért könnyen válhat ingoványos területté minden elvágyódás és irracionális, tapasztalásokat nélkülöző elmejáték is. A Tér elülteti a megértés magját, a megértését, hogy a Szeretet soha nem ejt hibát. Itt van most feladat, itt van most tér a tapasztalásra, itt van most lehetőség megélni a kegyelmet. És itt lehet végre új Földet teremteni, ölelni, szeretni szenvedélyesen, belehalni kicsit ebbe, majd Főnixként újjászületni és szabadon szárnyalni Ég és Föld között.
(Valaki, aki már megélte…)
