Napi Lélekoldások

A napi Lélekoldás posztok úgy születnek, hogy egy egy adott élethelyzetre keresünk megoldást.

A mai Lélekoldást egy hölgy kérte, aki elveszítette az édesanyját. A kórházi látogatás a világjárvány miatt nem volt megengedett, így nem tudott mellette lenni, nem tudott elköszönni tőle.

Arra gondoltunk, hogy ha üzenetben írsz élethelyzetet, ami jelenleg kihívást okoz számodra, akkor próbálunk rá oldást írni, melyet kiposztolunk, így bárkinek segítség lehet. Egy -egy jó időben kimondott oldás, képes megváltoztatni az Élet-teredet.

Egy édesanya fohásza, mellyel megszólítja második születendő gyermekének a Lelkét:

“Drága kincsem! Apukáddal és a bátyáddal arra gondoltunk, hogy készen állunk rád, helyet adunk neked a családunkban, hogy megérkezhess. Apukád megtarja a teret neked, hogy biztonságban érezhesd magad a Földön, én az anyukád ünneplőbe öltöztetem a szívem és meleg puha fészket készítek neked. A bátyád már itt van így nem leszel egyedül, itt vár mint szövetséges. Kérem az ősök áldását az új életre, és én magam is megáldom önmagamat és a családomat szeretettel.”

“Szólítom magamban az édesanyám szerelmét, az édesapámat, mert hiányzik az életemből az elismerése, a támogatása. Vágyom egy igaz társra, és szükségem van ehhez az édesapám áldására. Lányodként szólítalak téged, és a segítségedet kérem. Ismerd el a helyem, a létezésem, engedd, hogy a család része lehessek, és a jogosultságaimmal ruházz fel engem, hogy teljes életet élhessek. Én mindössze annyit tehetek, hogy apámként elismerlek, és odaadom a helyet, ami megillet, és mindazt amit kaptam tőled, megosztom az emberekkel, továbbadom gyermekeimnek.”

“Drága Édesanyám!

A szomorúságod és az elhagyatottságod megérintette a szívemet. Bár tehettem volna az utolsó időben is többet érted. Amíg melletted állhattam, amíg foghattam a kezed, addig a bűntudat nem érte utol a Lelkem. Aztán a Sors vagy az Élet úgy hozta, hogy életed utolsó hónapjait már nem tölthettem veled. A világot érintő járvány közénk állt, és neked nem maradt más csak a magány. Most a hiány és a fájdalom köt minket össze. Az elvesztés fájdalma és a Léted hiánya.

Talán ha veled lehettem volna akkor amikor a
ezen a világon behunyod szemed, elmondtam volna hogy mennyire szeretlek téged. Megköszöntem volna, mindent, amit tőled kaptam. Most azt tehetem, hogy hiszek a csodákban és elhiszem, hogy a fényben találkoztál újra az apámmal. Így tudhatom, hogy nem vagy egyedül.

Drága édesanyám elérkezett a búcsú ideje! Menj és a Lelked találjon Békére. Nekem még dolgom van az életben. Emlékedet megőrzöm a szívemben. Szeretettel elengedlek, és csak annyit kérek, ha elérkezik az én időm, várjatok édesapámmal kéz a kézben.”

(Ezt a Lélekoldást egy hölgy kérte, aki elveszítette az édesanyját. A kórházi látogatás a világjárvány miatt nem volt megengedett, így nem tudott mellette lenni, nem tudott elköszönni tőle.)

“Feloldozom önmagam, hagyom és engedem, hogy az érzések és az érzelmek újra áramoljanak bennem. Felidézem a pillanatot, amikor a szerelem érzését érzem, és megengedem magamnak, hogy mindig itt legyen bennem, velem.

Talán én is szerelemből fogantam, és ezért ilyen fontos ez az érzés nekem. Mostantól büszke leszek rá, megengedem magamnak, megélem.”

“A magamnak tett ígéretem alól feloldozom önmagamat. Megígértem magamnak, hogy én másképp teszek, mint az anyám. Nem követem el ugyanazt a hibát. Ez az ígéret köt a nehéz helyzetekhez, ezért képtelen vagyok a továbblépésre. Felruházom önmagamat a saját erőmmel, a saját életemmel. Anyám sorsa előtt, meghajtom a fejem.
Kérem az Életet, hogy segítsen nekem. Szeretném megélni, hogy valakinek én vagyok a legfontosabb, a legértékesebb. A bennem élő nőbe életet lehelek. Megbocsátok önmagamnak, és tovább lépek. Szeretetet adok, és engedem, hogy szeressenek.”

“Hálásan köszönöm a Sorsnak, hogy újra találkozhattam veled ebben az életben. Felismertelek, és te felismertél engem. Amíg együtt voltunk, odaadtunk egymásnak mindent, amit csak lehetett. Most, hogy már nem lehetek veled, visszabízlak a Sorsra, az Életre, hogy utadon vezessen téged, gondoskodjon rólad úgy, ahogy eddig én tettem. Én itt vagyok, mindig itt leszek neked, ha szeretnél hazatérhetsz, az ajtót nyitva hagyom neked.” Ezt az oldást egy édesanya kérte, akinek bajban van a felnőtt fia.

“Amikor a páromnak kimondtam az igent, fogadalmat tettem, hogy jóban-rosszban. Én komolyan gondoltam. Még a Lelkemet is odaadtam neked, pedig semmit nem kaptam cserébe. Feladtam önmagamat érted, a családi egység álmáért odaadtam magamból mindent. Aztán történt valami, ami megváltoztatott bennem mindent…már nem bírtam tovább, az életemért döntöttem, és új életet kezdtem, nélküled. Itt, és most felbontom a fogadalmat amit egykor neked tettem. Köszönöm az együtt töltött éveket, és a gyermekünket. Én most továbblépek, és új életet kezdek, egy olyan életet, amihez te már nem tartozol, ahol újra velem lehet a Lelkem. Hívom, kérem a Lelkemet, hogy lépjen vissza az életembe, tapasztaljuk meg újra együtt amit csak lehet.”

%d blogger ezt szereti: