„Eredendően jó embernek születtem. Őriztem az ártatlanságomat az árnyakkal szemben. Aztán történt valami, ami megváltoztatott mindent. Elhittem, hogy a jóságom illúzió, és a megítélések győzedelmeskedtek felettem. A belső árnyak világába sodortak engem és ha ez nem lett volna elég saját magamat attól a pillanattól rossznak ítéletem meg. Így a bennem lévő jóság számkivetett lett. Jobban hittem másnak, mint a saját ítélőképességemnek.
Feloldozom magam a saját ítéletem alól, és önmagamat tisztára mosom. A jóság erényét a földről felveszem és magammal viszem az életbe. Most már tudom, hogy ha saját magamat rossznak ítélem, akkor az árnyékoldal felerősödik bennem. Tudom, ha a jóságot táplálom magamban, akkor visszakapom az életem.
Mostantól jóság a nevem és a kegyelem az eszközöm ehhez.”
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea és Dömötör Aletta