Energia…a minden lényege, ami soha nem vész el, de folyton folyvást alakot vált. Innen eltűnik, elillan, amott felbukkan egy másik formában. Izgalmas játék, amikor követed az útját. Azt hiszed meg van, utolérted, és a következő percben már el is vesztetted.
Energia, ami megbújik mindenben és ott van mindennek felett. Energia, ami irányítja, mozgatja az életet, a történéseket.
Energia, ami ki akarja önmagát fejezni, meg akar mutatkozni és mindig ki akar egyenlítődni. Az energia ilyen…egyszerűen működik és mégis követhetetlen.
Ha kitartóan és elkötelezetten dolgozol vele, megérted és ezáltal megértesz mindent. Megérted a működését, megérted a saját működésedet és egyszer csak megérted a többieket.
Pontok és vonalak…az energia kifejeződése jelekben. A legegyszerűbb az egyetlen pont vagy pixel, és amikor ezek a pixelek csoportot alkotnak, akkor keletkeznek más jelek, kifejeződések.
Pontok és vonalak…a Lélek így üzen. Neked és nekem. Meglátod-e? Észreveszed-e? Értelmezed-e? Tovább gondolod-e?
Beszélgetünk, írunk, így kommunikálunk egymással. Minden amit leírunk vagy kiejtünk, szavak, betűk, ha elég apró részeire bontjuk, pontokká és vonalakká egyszerűsödnek…eltűnik belőlük a leíró, kimondó üzenete, lénye és csak egyetlen pixel marad, és mögötte a valódi lényeg, az energia.
Beszélünk és írunk, a mondandónk végén írásjeleket használunk. Pont, kettőspont, kérdőjel, felkiáltójel stb…mind, mind pontok és vonalak összessége, teljessége. Ugyanúgy pont és vonal mindegyik, mégis teljesen más a valódi üzenete mindegyiknek.
Amikor pontot teszünk valaminek a végére, akkor kijelentünk, azaz nyugtázzuk mindazt amit mondunk, közöljük, hogy részünkről itt van vége, ez a mi igazunk. Amikor valaki azt mondja, hogy „nyilván”, vagy „nyilvánvalóan”, akkor azt közli velünk, hogy ő szerinte ez az adott dolog így van, ahogy ő mondja. Ez az ő igazsága.
Hogy lehet igazság az, amiből hiányzik a vonal? Ha a duális világban mindenben kettősség van, akkor nem lehet elég egyetlen pont…akkor kell még valami, hogy teljes legyen, egy másik pont, vagy vonal.
Amikor két pontom van a mondandóm végén, akkor jelzem, hogy ki lehet egészíteni, be lehet fejezni, teret adok annak, akihez beszélek, hogy ha szeretné, tovább gondolhatja, befejezheti, elmondhatja, hogy ő hogyan gondolja.
Ha három pont van a mondat végén, akkor rád bízom a befejezést, gondold tovább te magad is, hogy én mit akartam mondani.
Amikor felkiáltó jelet teszek a mondandóm végére, akkor felszólítalak téged valamire, ezzel belevonlak téged a saját életembe, gondolataimba, azt mondom, vegyél észre.
Ha óhajtok, akkor kérlek, hogy láss meg engem és vedd észre, hogy mire vágyok, mit szeretnék tőled.
Amikor kérdezlek, akkor kíváncsi vagyok rád, érzéseidre, gondolataidra, megéléseidre. Olyan közel kerülhetek hozzád, hogy akár meg is érinthetlek. Amikor kérdezek, akkor figyelek rád, várom és követem válaszaidat. Ilyenkor igazán fontos vagy és ezt így tudatom veled, hogy megkérdezlek téged. A kérdőjel pont és vonal…egy görbe vonal, de vonalból keletkezett. Létrejött benne a jelek rendje, helyet kaptak mindketten. Pont is és vonal is, együtt, egy helyen.
A kérdőjel játékos, kinyitja a helyzetet, s így az adott helyzetből bármi lehet. Amikor kérdéseket teszek fel, akkor kinyitok rád és így mondom el neked, hogy érdekelsz engem.
Nézz körül! Nézz rá a világra, világodra és lásd meg, hogy mennyire hiányoznak belőle a kérdőjelek! Az egész világunk a „nyilván”, „nyilvánvalóan” kijelentések világa lett. Felborult a Rend, eltűntek a vonalak, görbe vonalak, s ezáltal eltűntek a kapcsolódások és együttműködések.
Légy bátor és változtass ezen! Kezdj el beszélni játékosan, kérdésben. Tegyél fel kérdéseket. Légy kíváncsi, nyitott, mint egy gyermek és bátran kérdezz! Nem baj, ha nem értik mások, majd eltanulják tőled. A kijelentéseket is így tanulták meg. Másolták a másikat…most majd másolnak téged.
Amikor kérdezel, könnyű vagy, nem érzed magadat beszorítva, nem kerülhetsz választási helyzetbe, mert bármikor visszakérdezhetsz, akár ezerszer, tízezerszer. A kérdéseknek sosincs vége, mert az nem csak egy pont, sokkal több annál, abban van egy játékos, görbe vonal. Emlékszel még a kicsiny gyerekre aki millió kérdést tesz fel mindenkinek, hogy megismerhesse a lényeget és az életet? Emlékszel a felszabadult, játékos lényére? Szeretnéd te is újra megélni ezt a minőséget?
Ne válaszolj…ne jelents ki semmit, gyere játssz velem és te mindig csak kérdezz! Élj mostantól kérdésben és lásd meg, hogyan változik meg benned és körülötted minden!
A Lélek üzenete pont és vonal…használjuk hát együtt ezeket a jeleket, hogy egyre közelebb kerülhessünk az energiák üzenetéhez, a Lélek minőségéhez.
Kívánom neked, hogy legyen benned elég játékosság ehhez az új nézőponthoz.
Változni és változtatni egyszerűen és könnyedén is lehet…
Változtassuk meg a világot kérdésekkel! Tarts velem!
Váradi Andrea