Alázat… van akivel együtt született, valakiben megszületett. Sokan vannak, akik még a fogalmat sem ismerik fel. Alázat, ami szükséges az élethez és a térdre kényszerítő helyzetekhez. Alázat, ami szükséges a magam fajtának ahhoz, hogy ne meneküljön el, ne adja fel. Alázat, hogy megértsem és elhiggyem, hogy annak, hogy létezem, és teszem amit, és ahogyan tudok éppen, az értékes és van értelme.
Alázat… hajolj még mélyebbre, légy még megértőbb, adj még többet!
Alázat…törik, vagy hajlik, de előbb-utóbb mindenkiben meg kell születnie ennek a minőségnek. Ha előbb nem, majd a halálos ágyadon…, legkésőbb ott megérted, hogy mit jelent.
Alázattal szemlélni, élni az életet, a legnagyobb lehetőségek egyike. Átadni a hatalmat, döntést valami olyannak, ami nálam sokkal nagyobb, és egyszerűen áramlani. A kihívásokkal, lehetőségekkel. Az Élettel.
Az életet élni alázat nélkül nem lehet. Harcolni, megharcolni igen, de az nem élet. A harcos tudja, hogy a harc amit éppen vív, az életébe is kerülhet. Feláldozza az életét, valamiért, valakiért cserébe.
Alázattal szívünkben élni az életet, ez a megadás, az elengedés, és a pillanat művészete.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
