Valóság, vagy illúzió? Ki dönti el?
Ha valóság, akkor kiérdemelte, az energiát előre beletette, régen úgy hívták, megoldozott érte, megérdemelte. Ha illúzió, akkor megelőlegezve megszerezte. Az energiát kispórolta belőle. Pár generációval ezelőtt még szélhámosnak hívták őket. Nem igazi, nem valódi, mégis úgy tesz, mintha járna neki. Megtéveszt téged, megtéveszt engem, és elhiteti a körülötte élőkkel, hogy bejött neki az élet…
… és mit érez az, aki a valóságot mindvégig többre becsülte? Parányira összehúzódva figyeli, az óriásként fölé hatalmasodó, szemfényvesztő hangos, és gúnyos kacaját, aki önmaga elismerését állva, tapssal ünnepli. Meghajol ő önmaga előtt, amikor a tükörbe néz… mert akkora hazug, hogy ő is elhiszi. Annyiszor gyakorolta a produkciót, annyiszor eljátszotta, tökéletesre fejlesztette. Ezzel a viselkedéssel, irigyei táborát egyre csak növesztette. Ő abból táplálkozik, hogy rajonganak érte. A becsület nem az ő fegyvere. A valósághoz fűződő hűségét egy életre elengedte.
Most hozzád szólók, aki egy pillanatra elhitted, hogy a szemfényvesztő többet ér, mint te!
Nem több ő nálad, ő is csak egy ember, csak ő már a belső értékeket elengedte, ezért szükséges számára, hogy ragyogjon minden körülötte. Elvesztette mindazt, amit te a szívedben őriztél meg. Ő már csak pénzért kapja meg a szeretetet… és igen a szeretetnek ára van, de nem úgy ahogy ő hitte. Nem az fizeti meg aki adja, hanem az aki elfogadja. Ugyanis neki valamiről le kell mondania. A szemfényvesztő is megfizette az árát, hiszen lemondott ő a valóság megtartó erejéről, hogy különcnek lássák, hogy az emberek különlegesnek titulálják. Szívéből már nem szeret, érzései nem férhetnek hozzá közel. Hiszen ha érezne, akkor felismerné, hogy amíg valakinek, és valamilyennek eljátszotta magát, addig a szerepe felfalta az ő valódiságát. Felismerné, hogy ő már nem létezik… önmagát megtagadta, és már csak az a tökéletesre fejlesztett hamis kép van, amit önmaga valódisága helyett alkotott meg.
Érted már? Az illúzió kedvéért szinte megölte önmagát. Annyira kapaszkodott, és kapaszkodik egy képbe, hogy ha azt elveszed tőle, akkor darabokra hullik tőle.
Te csak légy erős, és őrizd a valódit a szívedben! Őrizd a szeretetet, mert hidd el, lesz még olyan, amikor az illúzió képét a sors a kezébe veszi, és összetépi. Ott akkor rád lesz szükség… és talán te leszel majd az, aki segít neki felállni!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta