Éjszaka volt, és mint oly sokszor, most is álmodtam én… álmomból megébredve ott billegtem még sokáig az álom és ébrenlét küszöbén. Éreztem a kábultság jóleső ölelését, megtartó erejét, ami arra biztat: csukd vissza a szemedet, nyugodtan, aludj még… Máskor, más fajta álomból megébredve nem éreztem ezt. Most más volt minden. Más volt az álom milyensége, mások lettek, a megébredéshez tartozó érzetek. Valami megváltozott, valami más lett…
Álom, ami annyira valóságos volt, hogy magam is alig tudtam eldönteni, hogy ez tényleg álom-e. Lehet, hogy azért tudom, hogy mindez nem valóság, mert már nem létezel a Földi létben. Most mégis itt voltál, nálam jártál, üzenetet hoztál nekem. A jelenléted, az együtt töltött idő mint mindig, most is mélyen betöltött engem. Érzések, jóleső érzések jelentek meg. Történet. Igen, történet is kerekedett. Ahol együtt voltunk, amit együtt éltünk meg. Nem, ez nem egy pozitív történet lett ami kerekedett, hiszen a végén megint elvesztettelek, pontosan úgy, mint az „igazi” életben, mégis teljesen másként történt minden. Pontosan úgy, ahogy történnie kell ahhoz, hogy bennem megkérdőjelezhetetlen béke és nyugalom legyen.
Most is ott voltam veled és amikor eljött az idő, elköszöntem, engedtem, hogy te elmenj, továbblépj innen.
Most is, pontosan úgy mint a valóságos életben, elmeséltem a többieknek, hogy mi és hogyan történt veled, elmondtam, én mondtam el, hogy el kellett menned. Ők most is pontosan úgy reagáltak, ahogy az életben. Sírtak, fájtak, hiányoltak, nem értették, hogy miért kellett megtörténnie… Én nem értettem most sem, hogy miért így élik meg.
… és aztán egyszer csak felébredtem. Kinyitottam a szememet és mielőtt elgondolkozhattam volna, mély hálát és végtelen szeretetet éreztem, hogy újra együtt lehettünk, hogy újra megélhettem, hogy kaptunk még egy lehetőséget a találkozásra.
Álom vagy valóság? Hol a határ? Miből lesz a valóság, és hogyan, miből születik az álom? Miért álmodunk rosszat, és miért jót? Hogyan álmodhatjuk újra a történetet úgy, hogy az számunkra gyógyító? Ki az aki küldi, tudja, szabályozza?
Ezer kérdés, kevés válasz, ami elfogadható.
… ott voltál és én is ott voltam, szeretet, elfogadás, béke, nyugalom volt.
Talán csak azért történt, hogy most azt mondhassam: Minden jól van, minden így van jól …
Hála van bennem, hogy megélhettem…
Béke és nyugalom van bennem…
Szeretet van bennem, Végtelen…
… amit az álomból hoztam a valóságba, vagy a valóságból szivárgott az álomba…
VAN, LÉTEZIK, ÁRAMLIK… Tudom, érzem.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea