Látlak téged…látom, és érzem… átélem, újra megélem a fájdalmat, szomorúságot, a végeláthatatlannak tűnő hiába valóságot. Látom szemedben, érzem Lelkedben a valóságot, az igazságot és a tisztaságot. Látom, hogy van egy fátyol… fátyol, ami eltakar, megóv, elhatárol. Másoktól, a világtól és sokszor önmagadtól. Fátyol, ami védelem, ami megóv.
Látom a tökéletesre csiszolt személyiséget, a mindent ismerő és tudó válaszokat, a jól felépített kérdéseket, és a megfontolt válaszokat. Látom, hogy elfáradtál, elfogytál… mert mindig csak adtál, segítettél, bátorítottál. Megértettél másokat, befogadtad a kínokat, gondokat, kérdéseket, kerested a válaszokat. A másokét… és mindeközben elhanyagoltad azt aki a legeslegfontosabb, önmagadat. Eltávolodtál, sokakkal körülvéve, egyedül maradtál. Látom, érzem, együttérzek veled! Én látlak téged, és látom az utat, amit megtettél, látom azokat, akiknek segítettél, akiket te magad felemeltél. Látom hányszor elestél, s aztán gyorsan felálltál, hogy ha valaki a következő pillanatban feléd fordul, újra adhassál.
Én azért vagyok neked, hogy elmondjam, mindez amit teszel és főként ahogy teszed, nem a te dolgod, téged nem ezért küldtek ide… Neked küldetésed van, feladatod van, a szeretetet kell megosztanod másokkal, de teljesen más formában. Magadból kiindulva, magadban megélve, magadat szeretve. Életeddel mutatva, példáddal megérintve.
A szeretet az van, létezik, működik. Benned is, és bennem is. Én azért vagyok itt, hogy elmondjam neked, hogy szerintem hogyan lehet másként szeretni. Úgy szeretni, amibe nem kell megsemmisülni, felemésztődni, belehalni. Úgy szeretni, hogy közben tudj te is kapni. Adni és közben befogadni. Tölteni és közben töltődni. A Lélekkel, a Lelkeddel lenni, önmagadan lenni, önmagadért lenni, létezni.
Amikor a Lelkeddel vagy, akkor mássá válik minden. Igaz lesz. Nincsenek áldozatok és tettesek, lényegtelenné válik, hogy nyersz-e, vagy veszítesz, legfontosabb a részvétel.
Itt türelem van, elfogadás, megbocsátás. Önmagad lehetsz, nincs elvárás. A megérkezéshez hozzá tartozik az elindulás. Hol tartasz? A rajthoz már odaálltál?
A szeretet az más… nem köt meg, nem tart vissza, nem követel semmit, nincs benne megbánás.
A szeretet az más… tisztelet van benne és elfogadás.
A szeretet az más… megengedi, hogy lemondj a Lelkedről, nem büntet sem téged, sem mást.
A szeretet az más… szeretetben élve az életet, minden más. Mássá válhat a világ.
Amiben most élsz, az csalás és ámítás… Hidd el, a szeretet az más!
A szeretet végtelen, és bárkié lehet, aki hiszi és tudja, hogy a Szeretet az más…
A szeretet az más… s hogy a tiéd is lehessen, hogy megélhesd, neked is mássá kell lenned. Mostani lényeddel nem élheted meg. Elromlottál… odaadtad, elcserélted, elfelejtetted…
Emlékezz! Ott, ahonnan indultál, a szívedbe súgták:
Vigyázz! Ne hidd el! … a Szeretet az más! A szeretetet odafent rád bízták…mutasd meg, add tovább!
A szeretet a te utad… indulás!
Éld meg, mutasd meg, emlékeztess másokat, hogy egyetlen valóságos érzés az, amikor a végtelen szeretetben vagy… ez a te utad.
Szeretettel: Váradi Andrea
