Tudom, hogy szeretsz. Mindig is tudtam. Szavak nélküli érzések, tudjuk, hogy összeköt bennünket. Megkérdőjelezhetetlen. Van közöttünk valami, ami nem halhat meg. Tudom, hogy látsz engem és én láthatlak téged. Megmagyarázhatatlan érzések, különleges szeretet. Szeretet, melyet egy lány, csak az apja iránt érezhet. Szeretet, melyet egy apa, csak a lánya felé érezhet. Mély és őszinte érzések. Amikor ott vagy, tudom, hogy az életem könnyebbedhet meg. Van valami, amit csak te adhatsz meg.
Kislányként sokszor borús napok elé néztem. Volt valaki, akit feldühített a szeretet. Bántott és kihasznált engem. Féltem és hiányoltalak téged. Vágytam rá, hogy megvédj, hogy a hátad mögé rejts és vigyázz rám, mint a legféltettebb kincsedre. Én vártam, de nem tetted. Talán nem láttad, hogy túl sok veszélynek vagyok kitéve. Talán azt gondoltad, hogy a szereteted megvédhet engem, s talán időnként meg is védett. Azonban volt, hogy másra lett volna szükségem. Néha kiállhattál volna értem, mellettem… nem hibáztatlak téged. Talán csak nem tehetted meg. Nemes szíveddel azt érezted, amit értünk teszel, az több mint, amit egy apa tehet.
Talán csak azt gondoltad, hogy amit te nem tennél, azt más sem tenné meg. Te nem bántasz másokat és akkor más sem bánthat engem, a te egy szem kincsedet. Bántottak és fájdalmat okoztak nekem. Amikor bajban voltam, kerestelek de nem találtalak téged. Ott akkor, megváltozott az életem. Áldozatul estem. Használtak és kihasználtak engem. Volt, aki nem szeretett engem. Volt, aki nem tudta értelmezni a szeretetet. Ő büntetett. Büntetett mindazért, amit ő nem kapott meg, és büntetett azért is, amit én megkaptam tőled. Ott akkor, te ezt nem állítottad meg. Valamiért nem tetted. Pedig tudtál mindent. Bent a szívedben érezted mindazt, ami engem körülvett.
Azóta elteltek az évek. Az emlékek fakóbbak lettek. A kislány felcseperedett, nővé érett. A múlton változtatni nem lehet. A megtörtént dolgokat kitörölni lehetetlen, és talán nem is lenne értelme. Az elmulasztott lépéseket visszafelé nem tehetjük meg. A múlt elmúlt, és most együtt továbbléphetünk belőle. Ha rád nézek, látom a szemedben, hogy időnként a szíved szakadt meg értem. Ne bánd azt, amit ott akkor nem tettél meg. Azt lásd meg, hogy még mindig megteheted.
Nem kell, hogy mást tegyél, csak néha rejts a hátad mögé, és így én érezhetem, hogy van valaki, aki erős és megvéd. Így a védelmed erősítene engem, nem kellene, hogy én magam erős legyek. Nőként, gyengének kell lennem, de ahhoz, hogy ezt megtegyem, tudnom kell, hogy vigyázod, óvod a testemet, a lelkemet.
Van valami, amit csak te adhatsz meg:
Vigyázz rám kérlek, így biztonságban élhetek!
Vigyázz rám, hogy én gyenge lehessek!
Vigyázz rám, hogy a szeretet ne sérülhessen!
Vigyázz rám, hiszen ez a legtöbb, amit értem tehetsz!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
