Ha életedben körülnézel, mit látsz?
Nyár van, jó idő, strand, vízpart, kikapcsolódás. Elkezdődött a szabadságolás. Nyüzsgés, készülődés, indulás… Az emberek harsányak, szinte kiabálnak. Mindenki szervezi a programokat, ahol végre kikapcsolódhat. Egész évben erre várt. Jól megdolgozott érte, hogy megérdemelt szabadságát végre elnyerje. Készült, várta és megérkezett. Most, hogy itt van, ebben a pillanatban, mihez kezd vele?
Nem tudja… csak éli. A pillanatokat. Délelőtt a napsütést, délután a zivatart. Kifelé él, pörög-pörög egyre jobban. Pörgeti, mert nem tud megállni. Hiába nem kell bemenni, hiába nem kell megtenni, mozgásban van, cselekszik.
Kint van a világban, pedig befelé vágyik…
Indul, pedig megállni szeretne…
Beszél, miközben csendet kíván…
Gondolkozik, pedig érezne már…
Odaadja magát az illúziónak, miközben a valódira vár…
Megy, halad, pörög, pörög… és közben minden pillanatban segítségért kiállt! Te látod, érzed? Én ezt látom, ezt érzem. Nekem ezt mutatja most a nyár.
Embereket, akik eltévedtek, akik egyre reményvesztettebben keresnek. Embereket, akik már olyan nagyon eltévedtek, hogy már nem is emlékeznek. Elfelejtették, hogy kik ők és honnan jöttek. Bolyonganak, keresnek…
S mert keresnek, találnak. Nem azt amit szeretnének, amire vágynak. Pillanatokig sem tartó pillanatokat kapnak. Lehetőséget az indulásra, tovább haladásra. Lehetőséget a felejtésre, a teljes felejtésre… van aki azt mondja, a szabadságra.
Szabadság? Valóban szabadság? Akkor miért nem tölt fel? Miért pörget tovább? Miért nem elég annyi belőle, ahány napból áll?
Szabadság, ami segítségért kiált…
A valódi szabadságban nincsenek feladatok, kérdések, sőt még lehetőségek sincsenek. Tér van, amiben minden benne van ami szükséges, és minden úgy és akkor történik meg, amikor történnie kell. Távolság van, és ebben a távolságban lehetőség van másként nézni bármire. Sőt arra is lehetőség van, hogy itt és most szem elől téveszd. Most megteheted. Nem kell, hogy lásd, halld, tudd! Távolodik minden… minden, aminek nincs valódi jelentősége.
S miközben a valótlan dolgok távolodnak, úgy kerülnek egyre közelebb a valódiak.
Természet, öröm, boldogság, élet. A TE életed. Olyan, amilyen. Olyan, pontosan olyan, amilyennek lennie kell! Számodra tökéletes!
Szabadság, ami egyben egy belső forradalom. A TE forradalmad, amit neked kell megharcolnod, nem mással, mint önmagaddal. Ebben a harcban nem lehet vesztes és nyertes, mert mindkét oldalon te állsz egy személyben. Itt csak nyertes lehet.
Hogyan nyerhetsz?
Állj meg egy pillanatra, és nézz körbe… hallod? Segítségért kiáltanak. Amíg nem látod és nem hallod, addig nem nyerted meg… addig te is harcban állsz önmagaddal és segítségért kiáltasz, hátha valaki meghall végre.
Én látlak és hallom a hangodat! Hallom, hogy segítségre van szükséged, tudom, hogy mit akarsz…
Állj fel, és indulj el! Várom, hogy megérkezz!
Mi lesz ha ideérsz, ha megérkezel?
Annak a nyárnak amit most élsz vége lesz, és egy új kezdődik el… nem, nem egy másik évben. Abban a pillanatban, amikor megérkezel. A szabadságod ott, abban a pillanatban kezdődik el.
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
