Nappal és éjszaka, fehér és fekete, kicsi és nagy, fent és lent, Ritmus és Rend.
Szavak, szó párok, fogalmak. Érzetek, érzések, melyek meghatároznak minket, életünket. Ezeknek a szópároknak kiemelt jelentősége van életünkben. Tükröződések, melyek azért jelennek meg, hogy emlékeztessenek minket. Emlékeztessenek valami sokkal többre és teljesebbre.
Ritmus és Rend… a szíved dobbanása, a lélegzeted. Mindenkinek van, mindenki ismeri az érzést, hogy milyen amikor megdobban a szíve vagy valamitől eláll a lélegzete. Ismerős érzések, érzetek. Reakciók, válaszok, egy-egy emberre, helyzetre. Válasz. Olyan válasz ami félreérthetetlen. Amikor félsz, rettegsz, akkor gyorsan ver a szíved és szapora a lélegzeted. Amikor ezt érzed, akkor érzed a saját kicsinységedet. Beszorít a sarokba, nem hagyja, hogy kimozdulj onnan, mert az akarja emlékezz! Emlékezni?! Jó, de mire? Érzed a kicsinységedet, de látod-e, hogy mindezt az érzést kihez, mihez méred? Kihez, mihez képest vagy kicsiny éppen? Az adott emberhez, helyzethez? Kihez? Mihez? Mit üzen neked?
Nem látod, nem tudod, csak azt érzed, hogy valahogy változtatni kell, mert a szíved kiugrik, légzésed egyre szaporább, csak zilálsz… szorongásod erősödik, tested tehetetlenné válik.
… és egyszer csak valami történik, és ezáltal benned és körülötted minden megváltozik. Lélegzel, figyeled a légzésedet, emlékezni kezdesz. Valamire, amit itt és most még nem ismersz fel, de mintha valaki mondaná belülről benned, hogy mit kell tenned, hogy jobb legyen. ” Lélegezz! Figyelj a légzésedre!” Lélegzel, figyeled és azt érzed, hogy lassan de biztosan rendeződik a szívverésed, a lélegzeted. Ahogy változik a Ritmus, lassan helyreáll a rend a rendszeredben, benned. Újra megtalálod a ritmust, a rendet, önmagadat, egyensúlyodat, azt az állapotot amiben jól érzed magadat. Ezzel a félelemnek, szorongásnak vége.
Elgondolkodtál már azon, hogy vajon miért csináljuk ezt? Honnan ismerjük fel sokszor a legnehezebb helyzetekben, akkor amikor már a testünk is cserben hagy éppen, hogy mit kell tegyünk, hogy túléljük kikerüljünk belőle?!
Ki az, aki tudja? Te vagy, vagy valaki más, aki súgja?
Te vagy az! Az a részed, aki kapcsolatban van az egésszel, a Mindenséggel. Az a részed, aki emlékszik arra, amit te már réges-régen elfelejtettél. A LÉLEK az, aki emlékszik a megoldásra, a Ritmusra, a Rendre.
A Lélek az, aki tudja, hogy az Univerzumnak, a Mindenségnek is van egy Ritmusa, Rendje, ami szerint működik minden. Ismeri a ritmust, felismeri minden olyan szimbólumban, ami ezt tükrözi. A lélegzetben és a szívverésben. Tudja, hogy ha a lélegzetet és a szívritmust helyreállítja, megoldódik minden. A Lélek, a Lelkünk az ilyen. Tud mindent. Mert bölcs, végtelen, érzékeny és itt van velünk minden pillanatban, hogy segíthessen.
A Mindenségnek is van szív dobbanása, lélegzete, és vannak, akik érzik, ismerik, tudják ezt. Akik látják, ismerik, elismerik ezt, azok hozzáférnek, a lényeghez. Aki ismeri a Mindenség Ritmusát és Rendjét, az bármire képes! Képes, mert látja és tudja, hogy mikor-minek van itt az ideje, és eszerint teszi amikor teszi és nem teszi, amikor nem teszi, pihen, amikor pihennie kell.
Ismerni a Ritmust és a Rendet, valódi megoldás az életünkre. Olyan megoldások lehetősége, amelyek mindig előre visznek minket, előre és bele önmagunkba, a saját életünkbe. Segítenek, hogy megtaláljuk önmagunkat, saját sorsunkat és feladatunkat, megvalósítsuk álmainkat és céljainkat.
Ismerd meg a Ritmust és a Rendet, működj ezek törvényszerűségei szerint az életedben.
Emlékszel? Ha elültetsz egy virág magot, egyszer csak szárba szökken, majd virágot, termést nevel…
Mert a mag ismeri, tudja a ritmust, a rendet, és aszerint történnek benne a dolgok, amikor annak éppen ott van az ideje.
Ha te is szeretnél fejlődni, változni, önmagadat megismerni, sorsodat felvállalni és megélni, szárba szökkenni, majd virágba borulni, termést hozni, akkor gyere és ismerd meg a Ritmust, ismerd meg a Rendet és használd, alkalmazd az életedben.
Hangold újra önmagad, hangolódj rá a Mindenség szívére, lélegzetére!
Váradi Andrea és Dömötör Aletta