Ha nem akarsz bántani, akkor mondd miért teszed!? Miért bántasz engem, miért bántod a környezeted? Én most mit kezdjek ezzel?
Ha azt mondod, nem akartál bántani, akkor az idő vasfogát talán visszatudjuk forgatni?
Ha azt mondod, nem akartál bántani, akkor talán nem kell elszenvedni?
Ha azt mondod, nem akartál bántatni, akkor mit tegyek? Hagyjam, hogy újra megtörténjen?
Jól figyelj, hogy mit teszel! Lehet, hogy észre sem veszed. Lehet, hogy fel sem tűnik neked, hogy szavaid sebeket ejtenek, hogy gondolataid mérgeznek, hogy tetteiddel fenyegetsz. Figyelj oda, hogy mit teszel! Figyelj, de most ne magadra! Figyelj egy kicsit a másikra! Állj meg egy pillanatra, tekintetedet fordítsd a múltadra! Mit látsz? Mosolygó szemeket? Kedvesen üdvözlő szavakat, vagy szomorú és fájdalommal terhelt arcokat?
Mondd, ha nem akartál bántani, akkor miért tetted? Miért volt az, hogy az indulataidat felém vezetted le?
Ha nem akartál bántatni, akkor mit szerettél volna tenni? Ha nem akartál bántatni, akkor ez, hogy történhetett meg?
Talán ideje véget vetned a romok utáni bocsánatkérésnek. Ideje szembesülni, és felelősséget vállalni.
A „Nem akarok bántani” szándékot lecserélhetnéd arra, hogy mostantól óvni szeretnélek, mostantól megvédelek! S ha így teszel, talán a szabadkozásaid is megszűnnek!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta