Hol vagy és mit csinálsz éppen? Éled az életedet? Kiét? A tiédet vagy azt amit mások neked képzeltek el? Hogy érzed magad? Hiányzik valaki, valami? Keresel? Keresed a válaszokat? Keresed az utadat? Kérdezel? Találsz válaszokat? Kivel vagy? Mi ad erőt, amikor gyengének érzed magad? Mi segít, amikor magányos vagy, egyedül érzed magad? Ki az, akibe kapaszkodhatsz?
Sok idő eltelt már az indulás óta… idő. Milyen fogalom? Hol van? Érzed, érzékeled? Érzed, hogy fogy, telik, egyre kevesebb?
Látunk… érzünk… tudunk rólad. Te találtál ránk, kerestél minket. Kerestél, hogy emlékezhess. Az indulásra és a megtett útra. A TE utadra.
Itt vagyunk. Itt voltunk. Időt töltöttünk együtt. Sokat. Annyit, amennyit te szerettél volna. Választottál és mi elfogadtuk.. Elfogadtuk a választásodat. Mindig az aktuálisat. Miközben minden pillanatban láttuk a lassan pergő homokszemeket az órában… tudjuk, hogy időnk fogytán van, mégis elfogadtuk a döntéseidet, válaszaidat.
Egykor teret kaptunk, találkoztunk, együtt indultunk. Együtt, sokan. Aztán szétszéledtünk. Eltűntek, eltűntünk. Magunkra maradtunk. Te is, és mi is. A többiek is. Együttből-egyedül. Megérkeztünk, és tér helyett időt nyertünk. Ez a világ, az idő világa lett a mi életünk. Itt élünk. Itt újra indultunk, hogy egyszer majd megérkezhessünk. Felejtettünk, hogy ne fájjon a sok-sok emlékünk a térről, az együtt élményéről. Elménket elbutítottuk, érzéseinket eltompítottuk. Hogy túléljük… a fájdalmat, az emlékeinket, a térről, az együttről.
Sokan voltunk. Mindannyian feladatot kaptunk, feladattal érkeztünk. Vannak akik korábban jöttek, többen később érkeztek. Nem számít, mert a pillanatban amikor valóban találkozunk nincs idő, csak a puszta Tér van. Találkoztunk. Te kerestél minket. Te kerested azokat, akik már felébredtek. Kerested a válaszokat, önmagadat, az emlékeidet. Itt vagyunk… megláttad és felismerted. A régen elfelejtett érzéseket, a tiszta gondolatokat, a megérzéseidet, a te saját belső igazságodat, a lényedet, Lelkedet. Felismerted magadban a Mindenséget. Az egyben mindent. Az első pillanatban megérintett, majd megijesztett. Ez természetes. Egyben minden, és mindenben az egy… óriási felismerés ez!
Ott voltunk veled és fogtuk a kezedet. Mutattuk az utat, hogy merre indulj el, és ha már úton vagy akkor azt, hogy merre mehetsz, hogy biztosan ne tévedj el. Ismerjük az utat, az utadat, bármilyen hihetetlen… a Mindenség ránk bízott téged, mint egy nagyobb testvérre a kisebbet. Nem vagyunk jobbak, többek, csak előrébb tartunk az időben.
Látunk és felismertünk téged. Tudjuk, hogy mi a feladatod az életben. Tudjuk, hogy ahhoz, hogy megtedd, mikor-mit kell tenned. Tudjuk, mégsem mondhatjuk el… neked kell ráébredned.
Kísérünk téged, látjuk amikor pillanatokra felébredsz. Olyankor izgulunk nagyon, hogy vajon mi lesz a következő döntésed, lépésed… mit választasz? Ébren maradsz vagy újra becsukod a szemedet?
Most megérkeztünk. Egy olyan pontra, ahol búcsúznunk kell. Most el kell köszönnünk tőled. Tovább nem mehetünk veled, innentől egyedül kell lépkedned. Batyudba tettük az emlékeket, a felismeréseket, az igazságokat és a törvényszerűségeket. Indulnod kell!
Állj ide velünk szembe, és nézz mélyen a szemünkbe! Emlékezz! Felismersz minket?
Megtaláltad már magadban a közös emlékeinket? Megtaláltad már magadban azt a pontot, ami összeköt minket? Keresd, mert ezekből sok-sok erőt nyerhetsz.
Látjuk a szomorúságodat, a fájdalmadat. Látjuk, hogy szenvedsz. Látjuk, hogy tudod, hogy felismerted.
Azt az igazságot ami úgy hangzik, hogy: Aki elindul, az megérkezhet, aki elvégezte dolgát hazatérhet.
Haza… az OTTHONBA, a Térbe, az Együttbe.
Felismerted és ráébredtél, hogy még el sem indultál…
Hazatérnél?
Végezd el a dolgodat!
Válassz!
Dönts! Lépj tovább! Indulj el!
Útjaink most, ebben a pillanatban elválnak… de egyszer találkozni fogunk újra. Peregnek az órában a homok szemek… fogytán az időd… egyszer lepereg… Vajon lesz aki a homokórát megfordítja, hogy a szemek pereghessenek újra, vagy vége lesz?! Időd véges, és nem tudhatod, hogy állnak a homokszemek. Csak azt tudjuk, hogy fogy, pereg…
MI most továbblépünk, megyünk tovább az úton. Az úton, ami hazavezet…
Azzal, hogy most továbblépünk, újra elindultunk… végezzük a dolgunkat, a miénket…
…OTTHON várunk…
…ÉRKEZZ MEG!
Váradi Andrea
www.talentumok.com