Nem, ez nem lehet. Nem bírod nézni azt, ami körülvesz. Nem vagy hajlandó tovább figyelni a részleteket. Elég volt, és befejezted. Arcodon már más a tekintet. Szemedet a szomorúság elöntötte. Csalódtál és feladtad, az életet megtagadtad. Készülsz az utazásra, a visszatérés pillanatára, a földi sík elhagyására. Felkészíted magad, felkészíted a lelkedet és szépen lassan leválasztod magad mindenkiről, aki szeretett. Eldöntötted, hogy ez így tovább nem mehet. Nem élheted tovább az életet. Nem találod már az örömet. Nem látod már a fényeket. Készülsz, és várod, hogy tovább léphess!
Gondoltál már arra, hogy mit éreznek azok, akik szeretnek? Látod egyáltalán, hogy vannak akiknek a szívükbe nyugalmat hoztál? Az én szívemet betöltötted, nyugalmaddal feltöltötted. Azt gondoltam, hogy szerethetlek…, azt gondoltam, hogy megengeded, hogy szeretetemmel körbe vegyelek. Jó volt látni könnyes tekintetedben, hogy beengedtél a legféltettebb kincsedbe, a szívedbe. Talán nem is láttuk, hogy mindez mikor történt meg. Ajándékként érkezett az életünkbe. Emlékeztettél egy elhunyt szerettemre. Az ő szemét is mélységes nyugalom töltötte be. Amikor a szemedbe néztem, időnként ő is megjelenhetett. Kaphattam általad újra egy pillantást. Megélhettem újra egy elveszettnek hitt csodát. S, hogy te mit láttál az én szememben, azt csak sejthetem. Biztos én is valamit felébresztettem benned.
Megszerettelek. Megszerettem a lényedet. Köszönöm, hogy megismerhettelek, és köszönöm, hogy szerethettelek. Kezdtem feloldódni az érzésben, de valami történhetett. Most már csak a hátadat mutatod nekem. Talán megijesztett, hogy vannak akik szeretnek. Talán észre sem vetted. Olyan, mintha ki akarnád törölni a szívekből a szeretetet. Bizonygatod, hogy miért nem vagy alkalmas a szeretetre.
Hátat fordítasz nekem, hátat fordítasz saját magadnak, és hátat fordítasz a világnak. Mondd, miért teszed!? Miért gondolod, hogy szeretet nélkül teljesebb az életed? Miért bántod magadat ezzel? Talán nem kell mást tenned, csak mondj újra igent az életedre! Sokszor mondtad, hogy nehéz mostanában az élet, hogy a dolgok nehezebben mennek. Mintha nehezített pályára került volna a léted. Nehéz attól, hogy megtagadtad a szeretetet. Nehéz attól, hogy feladtad a küzdelmet, hogy azt mondod, már mindent elvettek, amit elvehettek, hogy annyit bántottak, hogy valamit kiöltek belőled.
Engedd kérlek, hogy szeresselek. A szeretet gyógyítja az elszenvedett sebeket. A szeretet gyógyítja az életet. Engedd újra, hogy szeresselek. Ha ezt megteszed, napról – napra könnyebb lehet az életed. Csak annyira fordulj vissza, hogy meglásd mennyien szeretnek téged!
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta