Csak egy érzés, érzet, talán egy kép… a képen valami gömbölyű, egységes, teljes egész. Olyan egység, ami pillanatokra megbomolhat, mégis a következő pillanatban újra egész…
Keresem a világban, hogy megmutassam. Talán egy Pitypang… amikor teljes, és amikor megfújja a szél, akkor oda az egész, de minden egyes elfújt részében ott az új egész. Jövőre kikel, kihajt, virágba borul és újra egész. Gömbölyű és csuda szép. Teljes és egész. Sokféle és mindig más, ezerféle, csodaszép.
Azt gondoltam, hogy megtaláltam. Az érzeteimet a Pitypangban. Kihajtottam, kivirágoztam. Majd jött egy erős szél vagy talán valaki letépett és a kezébe vett, megfújt… és oda az egész. Már csak apró virág darabjaim viszi a szél. Sok-sok kicsi egész… kell idő, amíg ismét teljes, ismét szép.
Talán pitypang… benne valamiben. Valami alatt, valami védelmében, valaki által, valamitől megóvva. Talán egy üveglap alatt, mögött… már nem fújhat az ember, nem fújhat a szél. Egy idő múlva mégis oda az egész. Elvész… anélkül tűnik el, hogy magjait előszórhatná, elfújhatná a szél. Egyben marad az egész, mégis elvész. Nincs többé. Egyben múlik el az egész, anélkül, hogy hátra hagyná, a jövő ígéretét, az új tavasz reményét, az új virágzás idejét.
Megvédve, megóvva, talán elrejtve. Szabadságától megfosztva, a természeti törvényektől elzárva, Isten kezéből kivéve… akkor megóvva vagy megfosztva? Megvédve vagy kiszolgáltatva? Segítve vagy kisajátítva? Megosztva vagy megtartva? Egy valakinek láthatóvá válni, és láthatatlanná a többieknek. Egy valaki birtokolja, óvja, védelmezi… de ezzel életét elveszi… a Pitypang ezt túl nem élheti. Magjait így a szél nem repítheti…
Akkor talán nem is Pitypang hanem Buborék…
Ezerszínű, csodaszép.
Pitypang és Buborék. Szabadon szárnyalva, az ég felé tartva, mindig újjászületve, egységben maradva.
Buborék, amit szappan habból fújhatnék… kicsi vagy nagy, egy vagy több, olyan, amilyet szeretnék. Könnyedén, szél hátán szárnyalnék. Buborékom közepében állhatnék, benne repülhetnék. Megóvna és védelmezne, de időnként szétpukkanna… hogy aztán újra fújhassam a szappant, hogy újra legyen buborék.
Szabadon szárnyalva, színekben pompázva, az életen át…
Pitypang és Buborék… egyszer ez, egyszer az. Mindkettő teljes és igaz. Választhatok, mi leszek… pitypang vagy buborék.
A lényeg, hogy szabadon szárnyalhassak, az ég felé tarthassak és ezzel másokat mosolyra, dalra, derűre fakasszak… lehetek én Pitypang, és lehetek Buborék.
A lényeg az egység, a teljesség, a csodaszép, az egész!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea