Egyensúlyban Önmagaddal

Elindulunk az életben és ezzel, elindulunk egy úton.  Ez az út számtalan féle, mindenkinek másmilyen.  Utunkat meghatározzák előre, s bár vannak pillanatok az életben amikor mi magunk is dönthetünk, és kitérőket is tehetünk, alapvetően soha nem hagyhatjuk el. Nem térhetünk le róla végérvényesen.  Ez az út, a mi utunk, nekünk kell bejárnunk.

Elindulunk és lépésről-lépésre haladunk. Nem is tudjuk hova tartunk. Csak  megyünk, vándorlunk, sokszor éppen csak poroszkálunk. De mindig haladunk. Még akkor is, amikor éppen azt gondoljuk, hogy egy helyben állunk. Mindig az úton vagyunk, az út egy bizonyos pontján tartunk. Ez az út, a mi utunk a mi egyetlen tulajdonunk. Hozzánk tartozik, a miénk, mi magunk birtokolhatjuk. Megismerhetjük, és bejárhatjuk.  Akarhatjuk, vagy elutasíthatjuk, de bármit is teszünk, bármilyen is az aktuális hozzáállásunk, ez a mi utunk marad, ettől nem szabadulhatunk.

Út, vagy tévút? Ezt a kérdést sokszor feltesszük, s hiszed vagy nem, a válasz aktuális válaszodtól és hozzáállásodtól függ. Lehet ez is, lehet az is. Változó. Az egyetlen biztos és igaz az úttal kapcsolatosan az a tény, hogy a tiéd. 

Ez az út, a mi utunk sok-sok lehetőséget és kihívást tartogat. Hogy éppen melyikkel találkozol, az attól függ, hogy látod éppen. Látod-e egyáltalán azt, hogy a saját utadon haladsz? Látod-e a benne rejlő lehetőségeket? Látod-e, hogy milyen sok irányba ágazhat el, miközben mégis végig rajta maradsz és a végén ugyanoda juthatsz el? Látod-e az utadat, és látod-e magadat? Látod-e az életed útját? Látod-e az életet? Élsz-e? Igent mondtál-e? Akarod-e? Igen, igen, ezt az utat, ezt az életet! A tiédet…

A függetlenséged, vagy ha jobban tetszik szabadságod ára az, hogy igent kell  mondanod ezekre a minőségekre:  az útra, önmagadra, az életre,  Itt kezdődik el. Egy IGENNEL! Amíg ezt nem mondod ki, addig nem is láthatod magadat és akkor hogyan láthatnád az utadat? Az út csak azután lesz látható, amikor te tudatosan megékezel. Önmagadba és az életedbe.

Idejét múlt elképzelés, hogy enélkül is megtörténhet. Ha így lenne, ha megtörténhetett volna tudatosság nélkül, hogy mindenki bejárja a saját útját, akkor nagyon sok boldog, elégedett, szabad, független ember között élhetnéd az életet. Nézz körül! Ezt látod?

Itt az ideje, hogy elengedjük azokat az elképzeléseket, hogy lehet spontán módon fejlődni, szabaddá válni, boldog emberré lenni. Ha így, ebben a minőségben szeretnél élni, ha ezt szeretnéd megtapasztalni, akkor ideje az életedet a saját kezedbe venni, önmagadra és az életre igent mondani és az utadon elindulni.  

Azt mondják, az életet előre felé éljük, de visszafelé értjük meg… s ha ez valóban így van, már pedig így van, akkor az első lépés a megérkezés után, hogy a hátunk mögé nézünk és meglátjuk, hogy honnan jöttünk. Megnézzük, hogy kik vannak mögöttünk, és azt is felmérjük, hogy az út amin eddig eljutottunk, milyen jellemzőkkel bírt. Tudatosan felmérjük sérüléseinket, begyógyítjuk a megértésen, elengedésen és szereteten keresztül sebeinket.  

Egyetlen pillanatra, visszanézünk a múltba. Nem maradunk ott sokáig, sőt nem is érkezünk meg oda. Éppen csak belepillantunk, egy aprócska pillanatra.

Amikor ezt megtesszük, akkor megláthatjuk, hogy mindazt amit most, ebben a pillanatban élünk, azt kinek-minek köszönhetjük. Az ami most van, az ahogy most van, az csak üzenet nekünk. A múlt üzenete, hogy ne felejtsük el mi a dolgunk.  Ha meghallod, meglátod ezt az üzenetet, ha tudatosan helyére teszel mindenkit és mindent, akkor benned és körülötted helyre áll a rend. Megváltozik minden.

Egyszer, egyetlen egyszer mindenkinek meg kell ezt tennie! 

Az életünket, amit most élünk, már mi magunk választottuk, mi magunk döntöttünk. Eldöntöttük, hogy kit engedünk be, és ki az akit nem. Megválasztottuk társunkat, barátainkat, munkahelyünket és eldöntöttük, hogy akarunk-e gyermeket. Mi teremtettük meg a jelenlegi életünket. Olyan, amilyen. Olyan, amilyenek mi vagyunk. Olyan, amilyen a múltunk. Rendezett, vagy rendezetlen.

Hiábavaló elképzelés az, hogy megtagadhatjuk  fájó múltunkat.

A jelenben élő, és a jövője felé tartó ember egyensúlyát csak úgy találhatja meg, ha elismeri és tiszteli a múltját, az ahhoz tartozó embereket és helyzeteket.  

Aki megtalálta magában ezt az egyensúlyt, aki már megdolgozott érte, az az útján van, az célba érhet.

Az Önmagával egyensúlyban élő ember, teremt. Életét, sorsát maga teremti meg. Tudatosan teremti a jót és ez nem jelenti azt, hogy a rossz örökre elkerüli, nincs dolga vele. Rossz is van természetesen, amikor éppen ezt tapasztalja meg, akkor igyekszik mielőbb jót csinálni belőle.

A tudatos ember maga teremti meg szenvedését is, és ezzel a teremtéssel együtt is megőrzi egyensúlyát a legnehezebb időkben! 

Tudatosan élni lehetőség. Lehetőség látni, belelátni, előre látni, sorsot kovácsolni, lépni, menni, haladni.

A saját utat bejárni, közben élni és tapasztalni.

Nem túlélni, ÉLNI!

AKARNI, MERNI, LÉTEZNI!

Szabadon, függetlenül. Mindig elismerve, sosem megtagadva. Mindig helyet adva, sosem kirekesztve. Mindig szeretve, sosem gyűlölve. Mindig megértve, sosem elítélve.  Mindig szelíden, sosem erőszakkal. Mindig együtt, sosem egyedül. Mindig egyensúlyban, sosem végletesen kibillenve. 

A saját utak egyszer  találkoznak, így azok akik úton vannak, egymásra találnak.

TE most hol vagy? Hol tartasz? Látsz engem? Én már látlak…

Végtelen szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Családállítás, Életgyógyászat, Életminőség koordináció, Bach-virágterápia, Színterápia, NLP, Maja szimbólumrendszer, REND-SZER-TAN, Blue Energy System, Meditáció, elvonulás, táborok, Kristály gyógyászat, EMK, Gyógyító kommunikáció.