Amikor reggel vagy napközben a tükörbe nézel, mit látsz? Ki néz vissza? Miért nézel bele a tükörbe, mi érdekel? Mit akarsz tudni, látni? S ha már ma belenéztél, mi késztet rá, hogy holnap újra belenézz? Mit akarsz látni? Mit nem akarsz már látni? Mit keresel?
Világunk amiben élünk, létezünk, a mi tükrünk. Minden egyes napon belenézünk. Először nem tudatosan, csak úgy ahogy… ahogy éppen képesek vagyunk. Pajkosan, mint egy gyermek, bevállalósan, mint a kamaszok, néha felelősségteljesen, mint a felnőttek. Éljük az életünket, telnek az évek és minden nap belenézünk a tükörbe. Mit mutat ma? Mi változott? Milyen a világ? Ki a jó és ki a rossz? Hol az igazság? Ki a tettes és az áldozat? Keresed, kutatod a válaszokat és ahhoz, hogy megtaláld a tükrödet használod. A világodat, amiben mozogsz. Válaszokat vársz másoktól…
Aztán történik valami, aminek következtében talán minden megváltozik… valami elmúlik és valami teljesen új születik.
Nézőpontod megváltozik. A kintről a figyelmedet, a bentre irányítod. Önismereti út, így nevezzük… elindulunk egy új úton, mint ahol eddig jártunk. A kérdéseink ugyanazok, de itt vajon milyenek lesznek a válaszok? Keresünk, kutatunk…
Tükrünk is megváltozott. Nagyobb lett és mindent tisztábban mutat. Azt veszed észre, hogy egy nap alatt többször is belenézel. Megigézett. Mutat valamit, amit eddig sosem láttál meg. Megmutatja a láthatatlan igazságokat, az összefüggéseket. Megmutatja, hogy honnan jöttél, hogy kerültél ide, megmutatja a történetedet. Nem azt amit a többiek meséltek, a valódit, az igazit, a tiédet. A te szemszögedből mutatja meg. Téged mutat meg különböző helyzetekben, történetekben. Láthatod és felismerheted, miként viselkedsz, reagálsz bizonyos helyzetekben. Megláthatod magadat egy új minőségben. Teljesebben, tisztábban, őszintébben.
Az első felismerések izgalmasak, tetszik a tükör igazmondása. Mutatja, hogy igazad van, sokat bántottak, sokat nélkülöztél, te mégis itt vagy. Itt vagy és szeretsz másokat. Barátaid vannak, társad, gyermekeid, ők mind azért tartozhatnak hozzád, mert minden ellenére ami történt veled, a te szívedben szeretet van…
Egyre többet időzöl a tükör előtt, egyre többet akarsz tudni, látni, egyre mélyebb igazságokat akarsz felismerni. Ott állsz és nézel a tükrödbe… keresve, kutatva a válaszokat. Várod azt, ami mindent megmozgat. Ami mindenre választ ad. Azt, ami megmutatja, hogy KI VAGY! Akarod, követeled, hogy mondja meg a tükör neked. Mondják meg azok, akik a tükröket ismerik, készítik, hogy melyik az a tükör ami megmutatja a te igazságodat, valóságodat. Egyre nagyobb tükröket gyűjtesz be, tele lesz az életed tükrökkel, mert egyre jobban akarod, hogy végre megtudd, az igazat. Követeled, hogy mutassa meg, ki vagy te…
… és aztán egyszer csak megmutatja.
Itt és most megláthattad magadat, azt aki te vagy! Kendőzetlenül, őszintén és igazán. Láthatod, hogy milyen vagy, miként lettél ilyen. Láthatod, hogy reagálsz különböző helyzetekre. Nem tetszik? Pedig te vagy, hiszen a te tükröd mutatta meg. Te vitted magaddal, te nevezted a tiédnek, hogy te belenézhess! Ez a te igazságod, tetszik vagy sem. Ez vagy TE, és ez elől már nem menekülhetsz!
Hiába akarod már elfelejteni, letagadni, hogy te már láttad az igazságodat, hogy tükör titkát megismerhetted, már mindenki látja, hogy TE már tudod… és azt is látják, hogy el nem fogadod. Látják és hallják, amikor a tükröt, tükröket hibáztatod. Tudják, hogy sokszor te magad összepiszkolod, letakarod és legszívesebben össze is törnéd, hogy többé ne legyen ott.
TE akartad! Te követelted, hogy a tükör titkát megismerhesd. Te akartad, hogy így legyen, csak akkor még nem tudtad, hogy az igazságra még nem állsz készen. Túl hamar akartad, és ez lett az ára…
Aki a tükröt tiszteletben tartja, ápolgatja, gondozgatja és a megfelelő időben néz bele és kérdezi meg, az nem járhat így!
Az önismereti út a tükör, az önismeret a tudatosság, az önismeret az élet. Az élet nem lehet valódi tudatosság nélkül, önismeret nélkül, tükrök nélkül. Kellenek ezek a minőségek, hogy általuk hiteles igazi, értékes emberekké legyünk, akik nem bizonygatják önmaguk vagy mások igazát, hanem élik a hiteles emberek valódiságát.
A mindennapok hősei azok, akik már saját Igazgyöngyüket megtalálták! Ők azok, akik az önismereti utat az életüknek tartják, akik a tükrüket tisztán tartják.
Az Igazgyöngy a Lélek útja. Egy csepp a Mindenségből. Egyetlen csepp, ami örökre megváltoztat mindent. Megváltoztatja az életedet, ha felhozod a mélyből, az elfelejtett, megtagadott sötétségből. Az Igazgyöngy, a TE gyöngyöd, s hogy hol találod, a tükröd mondja el. Nem ma, nem holnap, egyszer… Amikor készen állsz rá, amikor megérdemled.
S ha szerinted már oly sokszor belenéztél a tükörbe és mégsem kaptad meg gyöngyödet, akkor magadat kérdezd meg: Mit nem tettem meg? Mit kellett volna másként tennem? Mit tehetek, hogy én is megkapjam, megéljem?
Ne, ne fordíts hátat! A tükör nem beszél a hátadnak! Büszkeségedet cseréld alázatra és gyere vissza! Nézz bele a tükörbe újra!
Ki néz vissza? Miért nézel bele a tükörbe, mi érdekel? Mit akarsz tudni, látni? S ha már ma belenéztél, mi késztet rá, hogy holnap újra belenézz? Mit akarsz látni? Mit nem akarsz már látni? Mit keresel?
Fogadd be a válaszokat és tedd fel újra a kérdéseket, minden egyes nap. Légy kitartó, türelmes és tedd azt amit a tükör kér tőled. Hiszed vagy sem, a legjobbat akarja neked. A legjobbat… neked akarja ajándékozni a TE igazgyöngyödet!
Látom, hogy most könnycseppek folynak végig az arcodon…olyanok, mint a gyöngyök, de ezek mégis csak cseppek. Sírsz, mert te már összetörted a tükrödet, mert az igazságot amit megmutatott, nem bírtad el. Hát igen! Van ilyen!
Az élet önismeret, a helyzetek, az emberek a tükreink az életünkben. A tükör tulajdonképpen összetörhetetlen. Van, létezik, működik. Az egyetlen ami változó az a te döntésed, hogy belenézel-e vagy sem.
Az Igazgyöngy benned van, megtaláltad? Szeretnéd megtalálni?
Állj a tükör elé és kérdezd meg a választ!
Félsz? Nem csodálom! Én is féltem, rettegtem… aztán mégis megtettem és így egyszer csak az Igazgyöngyöt is megleltem. Itt őrzöm a szívemben és ha találkozom veled, megmutatom neked, hogy az életet élni, így is lehet… őszintén, tisztán, végtelen szeretettel!
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
