Mint mindennek, ennek is ára van. Rengeteg energia, rengeteg befektetett munka. Folyamatos készülés, és felkészültség. Esések, bukások, majd újra felállások. Hit, remény, szeretet. Minden amit megtettél, hogy elérjed. S aztán elérted. Magadat a dobogó legfelső szintjére küzdötted. Oda, ahol egyedül állhatsz. Oda, ahova a legjobbak kerülnek. Oda, ahol a dicsőség koronája kerül a fejedre. S te büszkén állsz, fejedet felemelve. Büszke vagy, hogy mindent elértél, és természetesen büszke is lehetsz.
S míg ott fent állsz, belép a kétség az életedbe. Kétség és magány. Magány, mely csak a legsikeresebbeknek jár. Annyit küzdöttél, és annyi mindent feladtál, mégse maradt senki, akivel mindezt megoszthatnád. A te sikereddel a többieknek sikertelenséget adtál.
A te „legjobbságod” az ő „rosszabbságával” jár. Erre gondoltál már? Lehet, hogy nem csak te vagy az, aki vért izzadtál. Lehet, hogy akit lehagytál ő is feláldozta magát. Lemondott mindenről, lemondott a sikerről, hogy te a dobogón állhassál. Ő ezt tette érted, ezt adta neked. Látod őt?
A versengés mindig győzelemmel jár, de a győztes mellett a vesztes is helyt áll.
Ha nem versengenél, talán felszabadulhatnál. Ha a legjobb helyett megelégednél a jóval, talán a magányodról is lemondhatnál. Mit ér a siker, ha közben egyedül maradtál?
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta