Akkor érezhetem igazán szabadnak magamat, amikor távol kerül minden, ami éppen nyomaszt engem… emberek, helyzetek, felmerülő kérdések, akár új lehetőségek.
Időről-időre ki kell lépnem a végtelen térbe, hogy a szabadság érzését újra megélhessem. Ilyenkor el kell utazni, a fizikai világban is el kell távolodni. A természethez kell közel lépni. Látni kell és érezni. Látni a végtelenséget, az eget, a földet, a tengert, a hegyeket. Az óriásokat, és a saját kicsinységemet. Látni a lényeget…hogy nem én irányítok, nem rajtam múlik, nem tőlem függ, hogy úgy lesz, ahogy éppen lehet, ahogy lennie kell. Mert az ég az olyan, a föld is olyan, a tenger is és a hegyek is. Pont olyanok, amilyennek lenniük kell. Tökéletesek!
Amikor látom, érzem és befogadom újra ezeket a tökéletes természeti minőségeket, akkor tudok emlékezni arra, hogy megtehetem…én is elengedhetem. Megtehetem, hogy feladom, hogy legyen, ahogy éppen lennie kell. Megadom magamat a teremtés tökéletességének. Feladom az irányítást és szabadságra megyek. Szabadságra megyek a saját életemből, hogy végre az történhessen, aminek történnie kell. És úgy történhessen, ahogy a legtökéletesebb!
Amikor a valódi szabadságodat töltöd éppen, boldog vagy és örülsz minden másodpercnek. Egyre tisztábbá válik érzékelésed. Érzékeled a természetet, a természetes dolgokat… mindazt ami körülvesz éppen. Hallasz, látsz és érzel. Mindezt egyszerre. Fantasztikus érzés, ami boldoggá tesz.
Itt és most nincsenek feladatok, kérdések, sőt még lehetőségek sincsenek. Tér van, amiben minden benne van ami szükséges, és minden úgy és akkor történik meg, amikor történnie kell. Távolság van, és ebben a távolságban lehetőség van másként nézni bármire. Sőt arra is lehetőség van, hogy itt és most szem elől tévesszem. Most megtehetem. Nem kell, hogy lássam, halljam, tudjam. Távolodik minden… minden, aminek nincs valódi jelentősége.
S miközben a valótlan dolgok távolodnak, úgy kerülnek egyre közelebb a valódiak.
Természet, öröm, boldogság, élet. Az én életem. Olyan, amilyen. Olyan, pontosan olyan, amilyennek lennie kell! Tökéletes!
Szabadság, ami egyben egy belső forradalom… valaminek véget kell vetni és helyette újat kell kezdeni…
Elengedni mindent aminek már nincs helye ebben a végtelennek tűnő, szabad térben, és beengedni mindazt, ami megtöltheti új érzetekkel, akár értelemmel.
Egyszerűen csak lélegezni. Szabadon, természetesen. Úgy, ahogy a legkényelmesebb. Tökéletes!
Emlékezz! A szabadság benne van minden lélegzetben: Minden kilégzés elengedés, és minden belégzés befogadás! Ritmusosan… ahogy a szíved ver. Ahogy a Lelked diktálja az ütemet. Egyenletesen, harmonikusan, rendben, rendezetten.
Szabadság… ami olyan, mint egy mély lélegzet. Hatalmasat belélegezni egy tágas, friss levegővel telített térben…de előtte kilélegezni, mert a belégzéshez ez elengedhetetlen.
Szabadság, te+én, és bárki más. Aki ezt választja…annak van, lehet. Rajtad múlik, hogyan lélegzel, hiszen ez a TE életed!
Vegyél egy mély lélegzetet és emlékezz! A szabadság ideje van… és ez veled vagy nélküled is történik éppen…
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea