Hangzatos címkék, ezeket a megnevezéseket aggatják ma a gyermekekre. Ettől lesznek különlegesek, hogy valaki így nevezi őket. Így kerülnek bele egyik dobozból, a másikba. Így lesznek a különlegességüktől egyre elhagyatottabbak.
Gyermekek ők, akik nekünk születtek, akiket azért kaptunk, hogy tanítsanak, segítsenek minket, hogy általuk képessé váljunk meggyógyítani magunkat, múltunkat. Az én időmben is voltak olyan gyerekek, akik mások voltak, akik ugyanígy különlegesnek számítottak. Akkor még nem voltunk megcímkézve, így nem voltunk elszigetelve sem. Mi magunk is tudtuk és sok felnőtt is látta különlegességünket, de ettől még gyermeknek számítottunk, a gyermeki világba tartoztunk.
Éltük a gyermekkor napjait, fejlődtünk, tanultunk, tapasztaltunk. Igen, sérültünk is, pontosan úgy, ahogy bármelyikünk. Túléltük. Itt vagyunk.
Ma már nekünk vannak ilyen különleges gyermekeink, kezünkben a sorsuk! Tőlünk függ, hogy milyen lesz az életük, felnőtt világuk. Nem attól lesz nekik könnyebb, ha különlegességüknél fogva kirekesztjük, elkülönítjük őket, hanem attól, ha tanítjuk őket a valódi életre.
Amikor meglátod gyermekedben a különlegességet, akkor jusson eszedbe, hogy az a feladatod, hogy megtanítsd az élet rejtelmeire, törvényszerűségeire, a rendre. Ők azért születtek, hogy segítsenek. Jelenleg annyi terhet cipelnek, hogy nem képesek már segíteni, egyre szomorúbbak, betegebbek. Sápadtak, szemük Fényét veszítette…
Hol rontottuk el?! S mi a megoldás a helyzetre?!
Gyógyulni akkor tudnak, ha mi, a felnőttek VÁLTOZUNK végre! Feladatunk az, hogy visszavegyük a terheket, megoldjuk és meggyógyítsuk magunkat, múltunkat. Mutassuk meg nekik, hogy kell a másik embert elismerni, elfogadni, szeretni, hogy kell a közös jóért együttműködni, hogy lehet ebben a világban is nyitott szívvel élni.
Látok olyan gyermekeket is akiket így nevelnek. Az ő szemük vidám, csillogással, Fénnyel teli, s amikor tekintetünk összeakad, akkor elmosolyodnak. Felismerjük egymást abban a pillanatban. Meglátom a gyermekben a Fényt és ő is meglátja bennem, a felnőttben. Ilyenkor nem kellenek szavak, sőt érintések sem kellenek, a tekintetekben ott van a lényeg, belül történik minden.
Ha különlegesnek gondolod a gyermekedet, akkor vedd ŐT észre! Lásd meg, hogy mit szeretne, hogyan lenne neki könnyebb. Kérdezd meg, majd hallgasd meg, hogy hogyan segíthetsz. Szívesen elmondja neked. Ő tudja, hogy neki hogyan jó, te látod hogy lehet és ha kettő találkozik, akkor mindenki boldog lesz.
Szólítom a szülőket, hogy segítsünk együtt a gyermekeknek, hogy egyszer születhessen egy olyan nemzedék akinek egyetlen pillanatra sem kell már Fényét veszítenie…
Gyertek és segítsünk nekik! Vállajunk felelősséget mindenért amit eddig tettünk és azért is amit nem tettünk meg. Majd nézzünk mélyen magunkba, lássuk meg, hogy kik vagyunk valójában és azt a szerepet játsszuk el amit nekünk szántak, legyünk igazak. Mutassuk meg a gyermekeknek, hogy egy igaz, valódi világba érkeztek, ahol a felnőttek hitelesek, igaz, tiszta szívű emberek akik képesek a szeretetre.
Tanuld meg magadat, tanuld meg a rendet, hogy rendet tehess végre! Mutass példát gyermekednek, mert senki mástól nem tanulhatja meg, hogyan kell jó szülőnek lenni, mint tőled. Te vagy az, aki neki a legfontosabb, hiszen tőled kapta az életet. Nem elég nekik, hogy életet kaptak, segítenünk kell őket, meg kell tanítani arra is, hogyan kell, lehet az életet jól, boldogan megélni.
Keresd meg a magad Fényét, lásd meg az övét, mindenkiét. Tápláld, védelmezd, tanítsd! Amikor közel kell állnod hozzá, lépj mellé, amikor mennie kell, engedd el! Becsüld meg a pillanatokat amíg veled van és adj oda mindent amit csak lehet, mert sosem tudhatod, hogy mikor kell elengedned.
Amikor elindul, akkor ne búcsúzz, csak engedd, mint akit vándorútra engedsz el. Gondoskodj arról, hogy tarisznyájába értékes kellékek kerüljenek, te ennél többet érte nem tehetsz.
Amikor a fiaim felnőttek és elindultak, bennem a következő fogalmazódott meg:
* Drága Gyermekem!
Odaadtam mindent amit csak tudtam és pontosan úgy adtam, ahogy tudtam. Fogadd be magadba tőlem mindezt és vidd magaddal az életbe! Hiszem és tudom, hogy semmi nem fog véletlenül történni veled. Én itt vagyok és ha szükséged van rám, ide bármikor visszatérhetsz, megpihenhetsz nálam, a szeretet terében. Tudom, hogy lesznek az életedben nehéz percek és igen, lehetnek gonosz emberek…egyet ne felejts el, hogy mindenki valakinek a gyermeke, és hogy mindannyiunk szívében és szemében ott van az a FÉNY ami összeköt minket. TE úgy légy különb mint mások, hogy lásd ezt meg! Lásd meg a mindenek mögött megbújó lényeget, az embert az ő fájdalmaival, történeteivel és tudd, hogy ami vele történik az sem véletlen. Neki abból kell tanulnia. Bármit is hozzon a sors az élet, a Szeretet energiája összetart, összeköt minket. Emlékezz erre és mindig hallgass a belőled, mélyről jövő finom hangra a Lélekre.
Különleges vagy, így feladatod nagy! Mutasd meg az embereknek a különlegességedet, hogy akkor amikor mindenki bezárt és megdermedt, te akkor is teszed a jót és szeretsz! Mutasd meg mindenkinek, hogy a Fény amit otthonról hozunk, sosem alszik el…ott van a szemünkben, a szívünkben.
Kristály, gyémánt, szivárvány…fényesnél-fényesebb. A Fény, energia, szeretet. Lásd meg ezt a gyermekekben, mert ez a valódi üzenet amit közölni szeretnének velem, veled!
Kívánom, hogy olyan szülője tudj lenni a gyermekednek, akire ő büszke lehet, aki felé szívesen fordul, mert érzi, tudja a szeretetedet.
Szeretettel: Váradi Andrea (2 felnőtt fiú gyermek édesanyja)