Mindannyian szívesen nézünk piciny gyermekek szemébe, szeretünk elveszni a kristály tiszta tekintetükben. Egymásra nézünk, és jóval egymáson túl látunk. Meglátunk valamit, ami mindkettőnkön túlmutat. Meglátjuk az Istenit, a tisztát, a csodásat, a leírhatatlant és megfogalmazhatatlant. Nézzük és minél tovább nézzük, annál jobban látjuk. A gyermekek szívesen néznek a szemünkbe…mert szeretik elmondani így, szavak nélkül, mindazt amit mondhatnak nekünk, azt amit csak ők mondhatnak el nekünk, hogy mit üzentek OTTHONRÓL. Tiszták, ártatlanok, és így még emlékeznek. Emlékeznek Istenre, az otthonra a szeretetre az együttlétre. Emlékeznek és ezt az emléket magukkal hozzák a Földre. Elhozzák és ide adják a felnőtteknek, hogy ők is emlékezhessenek. Felidézhetjük segítségükkel magunkban ezeket az érzéseket, emlékeket. Egyedülálló, különleges pillanatok ezek, amikor újra, egyetlen pillanatra találkozhatunk egy gyermek tekintetén keresztül Istennel.
Kik azok akik ilyen szerencsések mint a gyermekek, hogy ilyen közel lehetnek Istenhez?
Az idősek, a bölcsek, akik már hazafelé készülődnek. Éltek, tapasztaltak, sok mindent megtanultak és lassan visszafelé indulnak, hogy batyujukban hazavigyék mindazt amit életük során megtapasztaltak. Hazaviszik valódi otthonukba, hogy ott megosszák javaikat. Nézz csak egy idős, bölcs ember szemébe és megláthatod, hogy ő is éppen olyan közel van Istenhez, mint egy gyermek. Ha szemébe nézel melegséget, szeretetet, elfogadást érzel, mert ő már tudja, hogy ez a lényeg, ezek azok a minőségek, melyekkel hazatérhet és megpihenhet. Nem harcol már, régen feladta, hogy szembe szálljon bármivel. Megpihent. Elfogadja azt amit és ahogy kap még az életben és figyelmét egyetlen dolog köti már csak le, hogy készen álljon a pillanatra, amikor elindulhat, amikor hazatérhet.
Mindannyian egy helyről jövünk és egy felé tartunk egész életünkben. Vannak pillanatok amikor még emlékezünk és lesznek pillanatok amikor már készülődünk. A köztes időszakban sokféle módon élünk, élhetünk. Bármikor, bármit megtehetünk, szabadok vagyunk, szabadon élhetünk. Tapasztalni és fejlődni jöttünk. A világot és egymást felfedezni jöttünk. Kapcsolódni jöttünk. Szeretni jöttünk. Teremteni és boldognak lenni jöttünk. Adni és elfogadni jöttünk. Megbocsátani és elengedni jöttünk. Teremteni és alkotni jöttünk.
Jöttünk, mert dolgunk van itt. Valamiért itt kell lennünk. Keressük, kutatjuk, miközben mindig ott vagyunk…a legelső pillanattól, a legeslegutolsóig ott vagyunk. Isten tenyerén vagyunk! Ott vagyunk éppen úgy ahogy a gyerekek és az idősek. Ott vagyunk, mert nem lehetünk másutt. Ezt tudjuk, érezzük és látjuk, amikor igazán magunkba tekintünk, amikor tényleg szembenézünk.
Ott van a mi szemünkben is, ott van mindenki szemében, ott van a pillanatokban minden, ott van a valódi, a lényeg! Ott van, vedd észre! Csukd be egy pillanatra a szemedet, nyisd meg a szívedet és találkozz újra vele!