Egész életünkben keressük és várjuk azokat a pillanatokat, melyeket ünnepelni lehet, azokat amelyek olyannyira mélységesek, hogy áldottnak tekintjük őket. Áldást várunk azoktól, akik a legfontosabbak számunkra, ezzel is mutatva, hogy az áldás mennyire értékes. A felnőtté vált ember áldást kér és vár szüleitől, hogy útjára indulhasson az életében. S ha megkapja ezt, örömteli, boldog ember lehet.
Amikor áldásban részesülünk, amikor ünnepelünk, akkor tulajdonképpen emlékezünk.
Emlékezünk a legeslegelső, ünnepélyes pillanatra, arra ami számunkra a legfontosabb, arra pillanatra, amikor lehetőséget kaptunk. Lehetőséget kaptunk arra, hogy megszülessünk, Lélekként testet öltsünk, fejlődjünk, tapasztaljunk, és majd egyszer bölcsen visszatérjünk. Lehetőséget kaptunk, hogy bizonyítsunk. Magunknak és a világnak. Lehetőséget arra, hogy megmutassuk és megéljük önmagunkat, megkeressük és megéljük emberi boldogságunkat, a varázslatos pillanatokat, azokat amikor egymás szemébe nézve, ugyanabban a pillanatban mindannyian emlékezni tudunk. Emlékezni arra, amikor együtt voltunk, arra mielőtt elindultunk. Ilyenkor felismerjük egymást és egymáson keresztül mindazt amit hozunk. Hozzuk OTTHONRÓL, abból az otthonból, ahonnan mindannyian származunk. Onnan, ahol mind egyek vagyunk. S ezek a pillanatok, ezek a megszentelt pillanatok ünnepélyesek.
Ünnepélyes, emlékezetes, megemlékezésre méltó. Ilyenkor tudattalanul, mégis megállunk és emlékezünk. Emlékezünk, újra éljük azokat az időket, ahol jó volt együtt lenni, együtt megélni, boldogságban, hitben, harmóniában lenni veletek.
Áldást várunk, ünnepeket tartunk.
Mindezt azért, hogy végre, újra és újra emlékezhessünk, és ezt az emlékezést együtt tehessük. Mert ilyenkor mind megállunk, szinte ugyanabban a pillanatban és kapcsolódunk. Kapcsolódunk és emlékezünk. Egymásra, önmagunkra, az együttre.
A Karácsony az egyik ilyen közös pillanatunk. Megállunk, gyertyát gyújtunk és emlékezünk. Mindannyian ezt tesszük. Ugyanabban az időben, az egész világon. Ez az igazi Misztérium, ettől oly csodálatos, mert minden összeadódik, eggyé válik…mert bár itt lent a Földön, de ilyenkor újra mind együtt vagyunk!
Igen, áldottak ezek a pillanatok és ünnepélyesek. Mi áldjuk meg az által, hogy ünnepélyesnek, emlékezetesnek tartjuk őket, és ilyenkor kiszakadva a múlt és jövő fogságából, megérkezünk az adott percbe. Megállunk és figyelünk. Egymásra, a pillanatra, a szeretetre, az összetartozásra, az egységre. Megállunk, körbenézünk és azt látjuk, hogy mindenki ezt teszi, mindenki emlékezik. Mert kell, mert szükséges. Erőt ad a továbblépéshez, a mindennapokhoz, az élethez.
Legyen mostantól másként, és a mai naptól legyen minden nap áldott, legyen minden nap ünnep! Add te is áldásodat erre és éljük meg ünnepként az egész életünket!
Áldott, Szeretetteljes ünnepi és mindennapi perceket kívánunk minden érző lénynek:
Andi&Aletta