Szervezzük, tervezzük, irányítjuk az életünket. Megfontoltan lépkedünk előre. Ismerni akarjuk a holnapot, és kiszámíthatóvá tenni az elkövetkezendő időszakot. Életünk minden percét megszervezzük, gondos előrelátással tervezzük…
Időt és pénzt nem sajnálva, próbálkozunk a jövőnk meglátásában, biztosításában. Akarjuk tudni, akarjuk látni, hogy milyen élet vár ránk, mi az amit a sors nekünk ajánl.
Nem bízunk a sorsban, nem bízunk az emberekben, csak abban bízunk amit mi magunk irányítunk le. Így nem érhet meglepetés, nem kell semmi újjal megküzdenünk. Nem jöhet váratlan, nem jöhet semmi, amire nem készültünk fel.
Talán egy pillanatra még el is hiszed, hogy te magad irányítod az életet, hogy az élet nem szólhat közbe, hogy minden a te terved szerint mehet. Lásd meg, hogy ezt így nem lehet. Mostantól vállalj a boldogságodért felelősséget! Honnan tudhatod, hogy mi is a jó neked, míg nem bíztad rá magad az életre? Talán van, amit tálcán kaphatnál meg, de te észre sem veszed, hisz a terveid között ez nem szerepel.
Nem láthatod meg az újat, nem láthatod meg, hogy mi történne, amíg a kontroll falainak felhúzására szenteled az életed.
Bízzál az életben, bízzál abban, hogy nem neked kell lenned a legerősebbnek. Mondjál le erről a nehéz megtervezett jövőről és feküdj fel a ringató tenger végtelen hullámaira. Bízzál abban, hogy téged is megtart, bízzál abban, hogy tudja merre sodorjon, hogy egy olyan parthoz vezet, melyet talán sosem láttál volna meg.
Figyeld meg, hogy így mit élsz meg. Tedd a kezed a szívedre és érezd az örömöt. Ezt adhatja az élet, ha elhiszed, hogy megtart téged.
Dömötör Aletta