Körbe nézek, sehol senki. Egyedül vagyok. Újra fent vagyok, újra egyedül vagyok. Éhes szempárok tekintenek felfelé. Jönnének, de nem tudnak. Segítenék, de nem engedik. Kereslek és várlak. Kereslek, de nem talállak.
Te azt mondod: Felhő
Én azt mondom: Otthon
Te azt mondod: Távol
Én azt mondom: Mindenhol
Te azt mondod: Nehéz
Én azt mondom: Gyere
Te azt kérdezed: Szeretsz?
Én azt mondom: Van
… és én megmutatnám, odaadnám, megosztanám, megtanítanám.
Kivált a Világból egy másik. Kinőtte, túlnőtte. Más van! Más mint eddig, más mint máskor. És, hogy mi a neve? Nem tudom, csak MÁS.
– más szabályok
– más érzések
– más nézetek
– más világ.
… megmutatnám, odaadnám, megosztanám, megtanítanám.
Itt, ami neked Felhő, nekem Otthon. Itt élvezet az Élet. Nincs fájdalom, nincs félelem. Itt harmónia él a Lelkemben. Halkan lépkednek a gondolatok, finoman érintenek az érzések. Itt más. Itt otthon van. Itt minden van, minden, amire szükséged lehet.
Körbevezetlek, gyere, tarts velem.
Látod? Hallod? Érzed?
Engedd el magad. Ne foglalkozz most semmivel. Ne foglalkozz a világoddal, hol harcok dúlnak a szívekben, hol egymáshoz mérik magukat az emberek. Itt más van. Itt Te vagy, én vagyok a Lelkünkkel. Halkan, csendben. Figyeld a tested! Figyeld a lélegzeted! Hallod a csendet? Megérkeztél! Itthon vagy, otthon vagy. Lágyság van és érzet van. Mosoly az arcodon. Megérkeztél! Érezd, töltődj! Figyeld a szíved, figyeld a dobbanását. Mostantól erre figyelj.
Mondd, mit érzel?
Itt ahol neked távol, nekem Mindenhol.
Figyelek, befelé figyelek, viszem bárhova, viszem mindenhova. Nálam van, részemet képezi. Velem van. Itt nincs távolság, nincs űr. Itt mindenhol ott vagy, mindenhol ott vagyok, hiszen vagyok. Lásd kicsit más szemmel! Lásd meg, hogy amit keresel, benned van. Ahol te vagy, ott van minden, ami benned él. Így van veled mindenhol. Tekintetedben csillog, benne fénylik. Látom benne. Nincs távol. Itt van, benned van. Amire és akire rápillantasz, megérinted a tekinteteddel, az most részese lehet. Itt vagy és itt vagyok! Mindenhol vagyunk!
Te azt mondod nehéz, én azt mondom, gyere!
Nehéz a sok-sok fájdalomtól, nehéz az emberektől. Nehéz a múlttól, nehéz a jövőtől. Nehéz, mert állsz. Egy helyben állsz. Szinte földbe gyökereztek a lábaid, mozdulni sem bírsz. Megkötnek a szavak, megkötnek az érzések. Én mondom: Gyere! Te mondod: Nehéz. Én látom… te látsz. Most érzed, hogy távol, most érzem, hogy mindenhol.
Megmutatom, megtanítom. Más lesz, mint máshol, más lesz, mint máskor. Más lesz az Élet, más lesz a Léted. Add fel azt, és csukd be a szemed! Engedd el és észre sem veszed! Megérkeztél! Gyere! Most már veled vagyok, most már velem vagy. Együtt vagyunk. Körbe nézek és Látlak! Itt vagy, megérkeztél.
Hiányoztál, hiányoztam. Mondd, szeretsz még? – Kérdezed. Én nem értem. Miért kérdés a megkérdőjelezhetetlen. A szeretet nem érzésem. A szeretet állapot. A szeretetem van. Itt van. Velem van, mindenhol van. Érzed? Itt nem kérdés a kérdés többet. Megszűntek a kétségek, megszűntek a hiányok, megszűntek a kérdések. Más van. Itt egy másik világ van. Világ a világban, vagy inkább Világ a Világon kívül. Ez van!
– Szeretet van!
– Otthon van!
– Mindenhol van!
– Gyere…. itt van!
Értesz már? Látod, amit látok? Gyere, megmutatom, gyere megtanítom, gyere odaadom!
Dömötör Aletta