Leültem és kértem a Lelkemet, hogy mutasson valamit, amitől könnyebb lehet. Hozzon valamit a fenti világból, mondja el mit üzennek az Angyalok nekem. Hozzon egy érzést, amiből tudhatom, hogy itt a Földön a harmónia lehet az otthonom. Vágyom rá, hogy érezzem, hogy a szívemet a békesség tölti el.
Évek óta keresem-kutatom, hogy mi az amitől a Benső béke érzését megkapom. Gondoltam rá, hogy felkutatom a nagy és igaz bölcseket, de ez még nem adatott meg. Merre menjek? Mit tegyek? Hol találom a békességet?
( Dömötör Aletta)
A békességet mindig az egyszerűben találjuk meg. Ott, ahol a legkevésbé keresnénk éppen. Amikor igazán szükségünk van a békességre, az azt mutatja, hogy éppen eltávolodtunk tőle. Valami történt és az a valami, bennünk megváltoztatott mindent. Kibillentett, elveszítettük egyensúlyunkat és ennek következtében belső biztonságunkat.
Valami bonyolult, követhetetlen és főként tőlünk független esemény sor elvonta a figyelmünket. Az egyszerű helyett, a bonyolultat, a magunk által teremtett helyett, a mások által teremtettet választjuk. Hogy miért tesszük ezt? Mert azt gondoljuk, hogy rólunk is szól, hogy mi is részei vagyunk, hogy érint minket, életünket. Belevonódunk, odaadjuk a békességünket, benső békénket a békétlenségért cserébe.
Soha nem késő észrevenni és megfordítani! Az adott helyzetből gyorsan kitolatni, kivonódni. Hívjuk elő magunkból tisztánlátásunkat és nézzünk így az adott helyzetre. Vegyük észre az összefüggéseket, hogy mi-miért történhetett és nézzük meg, hogy valóban van-e helyünk a történetben. Ha nem mi teremtettük, csak belecseppentünk, akkor ez nem a mi történetünk, és így ennek felismerése után azonnal tovább is léphetünk. Ha mi magunk teremtettük a helyzetet, azt onnan ismerjük fel, hogy megőrizve benső békénket veszünk részt benne. Ha magunk választjuk a helyzetet, tudattalanul felelősséget vállalunk érte, és teljes vállszélességgel veszünk részt benne, minden ránk jellemző minőséggel.
Ismerd fel, hogy ha elveszítetted benső nyugalmadat, békédet, akkor azt nem te teremtetted, nem a te saját teremtésed! S ha nem tiéd, akkor hagyd arra, aki teremtette, hagyd, hogy ő részt vegyen benne és lezárja vagy akár tovább vigye. Ez az ő döntése, hogy mit tesz vele.
Lépj egyet hátra egy képzeletbeli kerítés mögé és nézz rá onnan a helyzetre. Lásd, hogy te már kívülről látod, nézed. Innen, erről a biztonságos helyről hívd most magadhoz Lelkedet, kérd, hogy jöjjön és segítsen. Hunyd be a szemedet és egyszerűen csak lélegezz! Érezd ahogy pillanatról-pillanatra egyre közelebb kerülsz újra ahhoz a természetes állapotodhoz, aminek egyik fő jellemzője a nyugalom és benső béke.
Lásd és érezd ahogy feltöltenek ezek a pozitív minőségek és tudd, hogy a harmónia az otthonod ahova mindig hazatérhetsz!
( Váradi Andrea)