Figyellek, érezlek!
Figyelem, hogy mi az, ami történik. Figyelem a reakciódat, a viszonyulásodat. Látom a megtett utadat, látom a sebeidet. Látlak és érezlek Téged. Érzem minden egyes rezdülésed, érzem a hitedet, a szeretetedet. Érezlek téged. Érzem a szeretetedet, mely benned él, mely szétáramolva testedben világít belőled kifelé és befelé egyaránt. A szeretetedet, mely oly sok mindenen átsegített már. Mely védelmet adott, mely feledtetett veled mindent és bármit egyaránt. Tiszta vagy és tiszta maradtál.
Valami történt, amire már nem is számítottál. Vártad, hittél benne, hogy egyszer eljöhet ez a pillanat, amikor sebeid okozója meglát téged. Felismeri és jóvá teszi mindazt, amit tett veled. Meglátja a fádalmaidat és ezáltal meglát téged. Megnyitja feléd a szívét, felelősséget vállal mindenért amit tett, és azért is amit nem tett meg érted. Ezáltal felszabadít téged… Reményt kaptál. Reményt adott neked, és reményt kaptak ezáltal mások is. Azt ígérte most változtat. Most segít, most figyel. Azt ígérte most szembe néz önmagával, hogy változni és változtatni akar. Segít magán és ezáltal segít neked is.
A remény sugara most megérintette szívedet… Fényével gyengéden simogatni kezdte sebeidet. Talán most meggyógyulhat, talán most megváltozik minden.
Aztán hirtelen véget ért. Elillant minden. A remény, melyet segítő kézként nyújtott, most hirtelen szerte foszlott. A sebed felszakadt és vérzik. Üvölt belőle a fájdalom és üvöltesz most Te is. Fáj! Talán sosem fájt ennyire. Reményt kaptál, és itt maradtál. Itt maradtál a felszakadt vérző szívvel, az üvöltő fájdalommal, melyet a remény szakított fel benned.
Látom a fájdalmadat és látlak téged. Mélyről jövő könnyeid fájdalmasan futnak most végig arcodon. A szívem szakad meg érted… Fáj, amikor fáj neked, de nem rémít meg. Nem futok el előle. Itt vagyok és itt is maradok. Nem ígérem, csak megteszem. Figyellek, hallgatlak és szeretlek téged. Fogom a kezed, én ezt tehetem!
Dömötör Aletta
