Magam vagyok! Itt ebben a pillanatban magam vagyok. Csak én, a gondolataim, és az érzéseim. Most nincs kint, most csak bent van. Bent a mélységes mély tenger, mellyel kis hajómmal szelem a hullámokat.
Hajómra csak egy szó van felírva. A tenger sós vize kissé megkoptatta, a viharok kissé megtépázták, de még mindig jól olvasható. A szó, mely halványan látható: Lélek.
Ez itt a tenger és ez itt a Lélek hajó. Itt most én magam vagyok. Mély érzések, hullámok. Mély érzések, viharok. Mély, hiszen az én saját mélységem tengerén utazok. Itt most nincs menekvés. Itt most mindent látni. Mindent amit megélt a kis hajóm, mindent, amit valaha megtapasztalt.
Kissé megriadok! Ez mind én vagyok? Tényleg én vagyok? Hol itt vagyok, hol ott vagyok, de egy biztos, még vagyok. Egy biztos, életben vagyok.
Az őszinteség tengerén sodródok, hullámaiban korbácsolódok, de én még mindig én vagyok. Csodás kis utazás ez az élet, csodás, hiszen tudhatom, hogy élek. Mélységemet már nem rejtem, most felvállalom előtted. Ha érzek, nagyon érzek. Ha vérzek, nagyon vérzek. Bármi ami van, az nagyon van. Nagyon mély, vagy nagyon magas. Felvállalom és bevallom neked, a mélységek mélységében találsz engem. S, hogy meddig tart? Azt ki tudja?
Az biztos, hogy kis hajómmal még mindig a tengert szelem, s ha megérkezem, átadom neked.
Fogadd szívedbe a bölcsességem!
Szeretettel: Dömötör Aletta
2016.01.12.
