Fátyol ez, mely szemem előtt lebeg. Takarva, védve a Lelkemet, a félelmeimet. Óvva figyelve lépteimet. Fátyol ez, mely megvéd engem, Fátyol ez, mely takar engem.
Szemem előtt finoman lebeg, halványítva ezzel az életemet. Halványítva a lényemet, halványítva a lényeget. Védelmet ad ez nekem. Fátyol ez, mely megvéd engem. Fátyol ez, mely takar engem.
Te nem láthatod a lényem, én nem láthatom a lényeget. Fátyol ez, mely előttem lebeg. Védelmet adva nekem. Védi a múltat, védi a félelmet, takarja az elszenvedett könnyeket. Fátyol ez, melyet magam teremtettem. Fátyol ez, mely elrejt engem.
Fátyol ez, melyet magam teremtettem, hívtam segítségül, hogy könnyebb lehessen. Hívtam én, hogy átsegítsen az életen, az életemen. Hívtam én, hogy eltakarja a szemem, hogy ne kelljen látnom, mit Lelkem már nem bírna el. Fátyol ez, mely lassan fellebben.
Belső sugallat érkezett: Fátylad már nem szolgálja a lényedet. Fátylad már nem véd többé meg. Lassan elengedheted! Fátylad mögött szemeid valódi életre keltek. Fátylad többé nem takarhat el.
Én csak hagyom, és engedem. Engedem, hogy megtörténjen. Készen állok, megérkeztem. Védelme alatt felerősödtem. Most már láthatom, most már megértem. Ítélet helyett a megváltást leltem. Fátyol volt ez, mely megvédett engem.
Most valami más. Most valami tisztább lett. A múlt fátyla lebegett szememen. Fátyol volt ez, mely megvédett. Fátyol volt ez, mely eltakart engem. Eltakart engem előled. Finoman védett és finoman láthatatlanná tett.
Talán most másképp lehet. Talán most más lehet, én más lehetek. Tisztább tekintettel figyelhetlek, láthatlak téged. Látlak téged. Fátylamat most levetettem. Megérkeztem, elengedtem. Csupasz vagyok, így látható, érezhető, Szerethető lettem…
