Az élet teljessége

Sokszor gondolkozunk azon, hogy életünk teljes-e… illetve először azon, hogy mi hiányzik belőle. Először azt érezzük, hogy hiányzik valami, valami, ami miatt életünk nem teljes. Ez a teljesség, ennek hiánya nem a külső, körülöttünk lévő vagy nem lévő dolgokra vonatkozik. Független attól, hogy van, vagy éppen nincs valamink. Egy benső érzés, ami fáj, olyan intenzitással lüktet, hogy nem tudjuk nem érezni, nem észrevenni. Egy seb, ami bennünk tátong, egy hiányosság amit talán nem is lehet pótolni…

Ez a fájdalom nem állandó. Időnként jelentkezik, és a fájdalom intenzitása, változó, hullámzó jellegű. Milyensége és időtartama attól függ, hogy hol tartunk a saját fejlődési körünkben, mi az, amire éppen szükségünk van az újabb felismeréshez, a továbblépéshez. Ez a fájdalom, ez a hiányosság, újra és újra megjelenik, emlékeztet. Emlékeztet arra, hogy idő van… itt az idő a felismerésre, elengedésre, továbblépésre. Ez az emlékeztető segít minket a továbblépésben és fejlődésben. S hogy miért szükséges a fájdalom, a sajgó seb ahhoz, hogy továbblépjünk? Azért, mert kényelmesek, lusták vagyunk, enélkül belekényelmesednénk egy-egy helyzetbe. Beérnénk azzal ami rendelkezésre áll éppen és ez nem lehet célja a fejlődésnek. Ha ez így lenne, semmi és senki nem fejlődne. A fejlődést, a fejlődésünket az állandó változás, változtatás, elengedés és továbblépés viszi előre. Akkor tudunk változtatni, komfort zónánkból kimozdulni, de akár csak komolyan elgondolkozni, amikor hiányérzetünk, vagy fájdalmunk keletkezik. Ezek a minőségek olyan impulzusok, melyek azonnal kimozdítanak minket aktuálisan komfortosnak tűnő életünkből, és akár órák alatt fel tudjuk sorolni azt, hogy mi is az, ami hiányzik. A fájdalom, hiányérzet intenzitásától függ, hogy mennyi idő szükséges a felismeréshez.

Ebből is látszik, hogy tulajdonképpen szükségünk van a szenvedésre. Szolgál minket, szolgálja fejlődésünket, segíti, hogy kimozduljunk megszokott fizikai, érzelmi, gondolati sémáinkból. Bármilyen hihetetlen amikor szenvedünk, akkor nyitottá válunk. S minél inkább szenvedünk, annál nyitottabbá, annál befogadóbbá. Amikor nagyon fáj, akkor bármit kipróbálunk, megfogadunk, szinte bárkiben megbízunk aki azt ígéri segíteni tud. Várjuk a megváltást, hogy végre elmúljon… Telik az idő és rájövünk, hogy nem segíthet senki és semmi, azt ami történik, azt nekünk kell megoldanunk, feloldanunk. Hiszen ez a mi fájdalmunk, mi hiányunk. Hogyan segíthetne más? Hogyan lehetne kívülről megoldani, betölteni? Hogy oldozhatna fel bárki más, mint én magamat? Ki mondhatja ki, hogy vége lehet, hogy megértettem, megtanultam, elengedem és továbblépek?! Csakis ÉN magam! Nekünk kell ráébredni arra, hogy mi a valódi oka szenvedésünknek, mi okozza a tüneteket, a fájdalmat és a hiányosság érzését az életünkben.

Amikor felismerjük, hogy mi az amit üzenünk magunknak, amit üzen a Lélek, akkor szenvedésünk véget is érhet. Amikor ez megtörténik, akkor csökkennek a tünetek. Jobban leszünk, szinte percről-percre. Azt mondják, hogy a betegség a Lélek üzenete, és ehhez az az igazság is hozzátartozik, hogy a fájdalom egy betegség tünete. Így amikor fáj valami, akkor függetlenül attól, hogy van-e már kialakult betegség belőle, üzen a Lélek, hogy valami változásnak eljött az ideje. Figyeljünk tudatosan a testünkben jelentkező tünetekre, mert sokszor így üzen a Lélek. Légy tudatos erre! Segítsd meg magadat, rövidítsd meg szenvedésedet, értsd meg az üzenetet!

Tudnod kell, hogy neked már nem szükséges eljutnod a végpontig, nem kell feltétlenül meghalnod a feltámadáshoz!

igen, egy életen belül is többször meghalhatunk… amikor nem önmagunk vagyunk, amikor fájdalomban, hiányosságban élünk, akkor tulajdonképpen haldoklunk.

Nézz szembe azzal, hogy te magad teremted életedet, boldogságodat vagy szenvedésedet. Hiányt vagy teljességet teremtesz. Bármelyiket is választod, az a tiéd, a TE életed! Sokszor szükséges a szenvedés, a fájdalom a továbblépéshez, de akkor sem mindegy, hogy mennyi ideig tart éppen, hogy mennyi időt veszítesz el a teljességből, hogy mikorra találsz vissza önmagad belső egészségéhez, teljességéhez. Az EGYSÉG, egészség, teljesség emléke ott van a szívedben! Emlékezz! Nyisd meg a szívedet, emlékezz az Egységre, a teljességre, a küldetésre, és engedd, hogy a hiány betöltődjön benned, hogy sajgó sebed begyógyuljon, fájdalmad elmúljon. Add át magadat a gyógyulásnak, engedd, hogy megtörténjen!

Ez az az életed, ahol teljes életet élhetsz! Megkaptál hozzá mindent! S ha úgy érzed, hogy valami hiányzik a teljességhez, akkor egyszerűen légy tudatos erre és keresd! Keresd meg azt, ami betölti a hiányérzetedet, és légy megint teljes.

Az élet veled együtt teljes! Vegyél részt benne, légy te is a része!

Szeretettel: Váradi Andrea

www.talentumok.com

Családállítás, Életgyógyászat, Életminőség koordináció, Bach-virágterápia, Színterápia, NLP, Maja szimbólumrendszer, REND-SZER-TAN, Blue Energy System, Meditáció, elvonulás, táborok, Kristály gyógyászat, EMK, Gyógyító kommunikáció.