Eltelt a karácsony, elteltek az ünnepek. Hetek, hónapok óta készítettük fel magunkat, a szívünket arra a pár napra, amikor találkozhatunk szeretteinkkel, amikor megoszthatjuk a fényünket, amikor otthonunkba fogadhatjuk rég nem látott vendégeinket. A készülődés, izgalmas, várakozással teli. Ajándékok, különleges ételek, finom borok, mély beszélgetések…. Aztán elbúcsúztatjuk a barátainkkal, családtagjainkkal az óévet, lapozunk egyet a képzeletbeli füzetünkben, és úgy érezhetjük, hogy tiszta lappal kezdhetünk egy új évet, vagy akár egy új életet.
Telnek múlnak a napok, a füzet még mindig üres, még nem töltöttük fel a sorokat, élményekkel és vágyakkal. Egyre nagyobb az űr, a vákuum, amit az ünnepek hagytak maguk mögött. A sok energia amit belefektettünk, pár nap alatt eltűnt, nem maradt utána semmi, csak a hiány.
Keressük az élet értelmét, de nem találjuk. Elfogyott a lelkesedés, elfogytak a tervek. Csak annyit szeretnék, hogy ebben az évben könnyebb legyen, mondogatjuk magunknak. Aztán újra csak az üresség, a semmiség.
Az élet értelmét magunknak kell megtalálni. Bárminek és mindennek van érelme, aminek értelmet adunk. Van, hogy az ünnepekhez kötjük, várjuk a születésnapot, a névnapot, a különleges találkozókat barátokkal és a családdal, esküvőt, nyaralást, utazást, kirándulást… Aztán ezek is eltelnek, és újra üresség marad, várjuk a következő nagy eseményt az életünkben, amire készülhetünk. Jelenleg az események adják az értelmet.
Ahhoz, hogy minden nap megélhessük magunkban a teljességet, hogy meglássuk azt, hogy van értelme az életnek, át kell tenni magunkban a fókuszt, és nem eseményekhez kell kötnünk azt, hogy vajon van-e értelme az életnek.
Vannak pillanatok, amik betöltik a szívünket, a lelkünket.
Valójában ezeket a pillanatokat várjuk az alkalmaktól is. Azonban van, hogy egy ünnep, egy nyaralás, egy találkozó mégsem úgy sikerül ahogy szerettük volna, és olyankor nem kapjuk meg azt az érzést amit vártunk tőle. Az alkalmak az eszközeink ezen érzések megtapasztalásához.
Ha kívül keressük az élet értelmét, akkor megtapasztaljuk, hogy mulandó. S mivel mulandó, ezért űrt hagy maga után. Magunkban kell keresni, magunkban kell felfedezni az érzést, az érzetet, ami tölt minket. Ami úgy jön mint egy hatalmas szívdobbanás és végigjárja a testemet, a sejtjeimet. Az érzés amit ilyenkor érzek, a világot hozza be nekem, hatalmas erővel visz előre, és úgy érzem, hogy mindenem megvan, amire valaha vágytam. Ez az érés az, amikor újra meg tudtam nyitni a szívem és szabadon tud bennem áramolni a szeretet.Lásd meg a szeretetet mindennapokban, engedd be az életedbe.
A szeretet az ami valójában az élet értelme. A szeretet az, ami nem alkalomhoz kötött, bármikor érezhetem, bárkinek adhatom, mert általa többé válok. Vannak pillanatok, amikor bezárjuk a szívünket, mert túl nagy a fájdalom ami ért minket, ilyenkor jön az érzés, hogy nincs is értelme az életnek.
Nyisd hát meg a szíved, érezd az áramlást, és lásd meg az élet valód értelmét, és amikor megtapasztalod, add tovább, hogy más élete is értelmet nyerhessen.
